Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához

152 IVÁNYI BÉIyA része azonban még nem. Valószínű, hogy a térképtervezeten látható erődművek építésének előirányzata 1687—88 telén készült, 1688 nyarán a tervezett művek egy része elkészült, és ezen részeket a térképen vörös festékkel jelölték meg. A térkép szerint a Vízivárost (Basse Ville) a Vártól a Dunáig, körülbelül a mai Franklin-lépcső és utca vonalában észak felé egy erődmű zárja le, dél felé pedig a Dunaparton fekvő arzenált és az élelmezési raktárakat északról és délről is egy-egy erődítmény vonal védi, úgyhogy dél felől a Vízivárost tehát kettős erődvonal zárja le. Mind a három erődvonalon egy-egy kapunyílásfélét láthatni. A Víziváros délkeleti részén, ott ahol az arzenált védő erődvonal a Dunaparton egy kiugrást képez, egy »bassine«-t látunk, amely úgylátszik, valami erődített és védett kikötőféle lehetett. A budai Várnak ekkor is három kijárata volt, úgymint a Bécsi-kapu, a Fehérvári-kapu, József főherceg palotája kertjének északi végében, a honvédelmi minisztérium északi sarkánál, amely e sorok írójának gyermekkorában még sértetlenül megvolt. Ezen a kapun kilépve elkezdődött a »Chemin de Stoul Vassembourg.«, aZaZ cl Fehérvárra vezető út. A harmadik kapu a mai külügyminisztérium sarkánál a Vízivárosba vezetett. Viszont a budai fellegvárból, a »Chasteau«-ból a Dunapartra két ki-, illetve lejáratot látunk. Buda felsőváros. a »Ville Haulte« elrendezéséről az említett jegyzetben már volt szó. A mai Víziváros helyén, a térkép két útvonalon kívül semmiféle utca vagy lakott terület rajzát itt nem adja. 2. A herceg Festetics-család keszthelyi levéltárában őrzött sok száz kéziratos térkép közt Mp. 259 jelzet alatt találunk egyet, mefy a XVIII. századvégi Buda város fekvését ábrázolja, a mai Újlakkal és Óbuda egy részével együtt. Ez az orientált, 491 X 323 milliméter nagyságú színes térkép talán még gróf Festetics Pál kamarai alelnök idejében kerülhetett a család levéltárába, vagy gróf Festetics (I.) György idejében (a XVIII. század utolsó évtizedében), aki ugyanis élénken érdeklődött az óbudai Zichy-uradalom iránt, és aki ebben az időben ezen uradalom megszerzése tárgyában tárgyalásokat is kezdett. 1797^ március 6-án Kultsár Tamás ajánlja gróf Festetics Györgynek, hogy : »ÓÓ Budaj dominiumot jó volna megvenni, ha annak árát in parato nem kellene letenni.« (Directorialis levéltár, Keszthely, 1797/287. szám.) A vételből, nem tudni miért — talán mert árát éppen in parato kívánták — nem lett semmi. A térkép a Szent Gellért-hegy északi lejtője alatt elterülő Tabántól Budát, Újlakot és Óbuda déli részét Kiscell vonaláig ábrázolja, tehát az egykori káptalani Óbudából csak egy részt láthatunk. így rákerült a térképre a Szent Gellért-hegy északi része, a Tabán, a budai Vár, a Víziváros, Újlak és Óbuda egy része, azután a Nyulak, azaz cl Margit szigete, a pesti oldalon pedig a fallal kerített Pest város északi része. Az 1769—1771-ben települni kezdett mai Krisztinavárosnak térképünkön még nyoma sincs. Valószínű ennélfogva, hogy a térkép 1770 táján készülhetett. Budát és Pestet a Duna választja el, ámde a folyam a Margit-szigetnél hatalmasan kiszélesedik, és úgylátszik, mintha egyik ága Pest városa mögé kerülne és azt körülvenné. (így látszik ez Miller 1760-ban megjelent Epitome-