Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához

ADALÉKOK BUDA ÉS PEST 1684. ÉS 1686. ÉVI OSTROMÁHOZ 133 nádor nem is titkolta, mert október 7-én Buda alól Batthyány Kristófnak nyíltan megírja, hogy mindezekért »elégh mocskosan szóllanak némelyek kegyelmetek felől s közönségesen minnyájunkról is, hogy szánt szándékkal hazánk szolgálattyátul abstrahállya az Magyar Nemzet magát s ezeket és sok hasonló szókat itt köll ell türnem s el nyelnem«. Meghagyja a nádor Kristófnak, hogy saját bandériumát és másokét is, továbbá a vármegyék hadi népét azonnal küldje Budára, s aki nem akar hadba szállani, annak tétessen jószágain executiót. Xegyen azon, hogy »mentől többen gyüttést gyüienek, úgyis már sokáigh itt nem lehetünk.«

54

) Szeptember 21-én a budai táborból a nádor Benyovszky Mátyásnak is ír egy keserű hangú levelet, melyben fölpanaszolja, hogy Draskovics és Batthyány Ádám »cum omnibus suis« és a többi is annyira eloszlott, hogy alig maradtak a táborban ezerén (t. i. magyarok). A nádor az eddigi veszteséget 6000 emberre becsüli. Nem is tudja, hogy harmad-negyedmagával mit csináljon itt. Úgy látom — írja — : Punior, quia fidelis sum. Október 12-én pedig már azt írja Benyovszkynak, hogy : »Én csak magam kutyorgok itten.«

55

) Nemcsak Batthyány Ádám, akiről tehát mocskosan szólottak, hanem Draskovics Miklós országbíró is szeptember folyamán elhúzódott Buda alól és október 12-én már Tormáson volt. Innen írt levele szerint »Buda alatt történt« kárai miatt távozott a táborból, de mivel hírét vette, hogy nemsokára meglesz a végső ostrom, elhatározta, hogy ha csak néhány gyalogost és lovast tud összeszedni, mégis elmegy velük, hogy Budavár bevételének végső jeleneténél ott legyen. Erről szóló és Batthyány Kristófhoz intézett levele így hangzik : Az kegyelmed választ tévő levelét kedvessen vévin, megh szolgálom kegyelmednek Buda alatt történt káraimon való szánakodását. Adom azonban tudtára kegyelmednek, hogy szinte ma érkezek Buda alól magános emberem, a ki mind Palatínus Vram, mind pedigh más több jó akaróim leveleket hozta s irgyák, hogy rövid nap megh lészen az ostrom, melly által reménlik Isten keresztény kézben adgya Budát, mellyre nézve kévánnyákis fölöttébb azon ostromra az Magyarsághot ; Minthogy azért elejétül fogvást ott voltam, s kévántam volna végighis hazámnak szolgálnom, ha szerencsétlen káraim nem impediáltanak volna ; resolváltam mindazáltal maghamat, ha csak ennéhány gialoghot s lovast szedhetekis feöll, ell megyek vélek, hogy végezetinis jelen lehessek. Mellyet akartam kegyelmednek tudtára adnom. In reliquo éltesse Isten kegyelmedet kedves egésséghben. Datum Tormás die 12 octobris anno 1684.

56

) Hogy vájjon judex curiae uram elment-e tényleg Buda alá újra vagy nem, arra egy későbbi levél adja meg a választ. Úgylátszik, hogy a keresztény tábor a Buda elleni végső aktusra ekkor valamennyire valóban fölkészült, mert október 7-én Egerszegről Nagy Ferenc vicegenerális Batthyány Kristóffal egy több oldalról szerzett értesülést közöl, mely szerint a lenti-i strázsamester a budai táborrul jővén, erre ment és beszélte volna, hogy »egy bástyában és a Mátyás király házában a németek bé mentek«. Ugyanekkor Túri Farkas egy emberséges okos magyar katonánk által azt izente — írja Nagy — : Hogy az emiétet Mátyás király várának szent Gellérd hegye felől a minemű bástyája volt, fölvettették sok török veszedelmével ostromnak menvén, a maradék törökséget a bástyárul le verték, néki felesledvén a Török a németet ki tolta, ujob