Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
134 IVANYI BlilA segétsége jővén a németnek, megli a törököt hátra tolták és sokat megh öltek bennek. Concurrálván más bástyákrulis a töröknek segétsége meghint a németet kényszeritették hátra menni, ugy mind azonáltal, hogy a Postot csak a bástya mellett locálták, s impatronálták a törés mellett magokat és nagy reménségek vagyon, hogy Isten rövid nap kezekben adgya, mind lövésekkel mind tüzes szerszámokkal mégh eddigh ollyan sürü operatiókat nem tettek, mint most. 57 ) Nagy leveléből tehát megállapíthatjuk, hogy Mátyás király háza, vagy palotája ekkor még állott s csak az 1686. évi ostrom alkalmával pusztult el. Egy 1689 februárjában vagy ez előtt készült budavári térképen Mátyás király palotája helyén már csak pontozott vonalakat látunk. 58 ) Meg kell itt jegyeznünk, hogy a budai napló az októberi bástyarobbantásról nem emlékszik meg. Nagy Ferenc leveléből látjuk tehát, hogy az ostromlók a budai vár déli végét, a Gellért-hegy felől támadták, s Mátyás király palotája itteni bástyáját aknázták alá és robbantották föl, ami pillanatnyi sikert jelentett ugyan, azonban a vár birtokbavétele szempontjából ennek a vállalkozásnak döntő jelentősége nem volt. A fölrobbantott bástya körül — amint a levélből látjuk — elkeseredett mozgóharc fejlődött ki, s a német és oszmán egymást ide-oda tologatta a szerint, hogy melyik fél kapott éppen a másikkal szemben erősítéseket, s bár a robbantás eredménye kétes volt, mégis az ostromlók előtt újabb reménysugár villant föl, amelyet még az ostrom alatt eddig nem tapasztalt »sűrű operatiók« is erősítettek. Ez a jó reménység valamennyire a bécsieket is elfogta, és Somogyi Ferenc Batthyány Kristófhoz október 23-án kelt levelében ennek hangot is ad, írván : Buda felőlis jó reménséghben vannak Udvarnál, mert a Bavarus nem akar recedálni, nép peniglüen mostis menten megy Vizén alá, 3000 ment teghnapis mind azon gyaloghságh a melet puskaport és tüzes labdát felesset visznek alá. Már föntebb említettük, hogy gróf Draskovics Miklós országbírónak Buda alól való korai távozása éppúgy rossz hatást keltett, mint Batthyány Ádámé. Somogyi most idézett levele utóiratában ezt szóvá is teszi. »Post Scriptum! Judex curiae uramot nem igen jó szívvel láttyák, hogy itt temporizál s-táborba nem megyén, vagyis nem ment, itt már oly hírt tettek volt az eo Nagyságha emberi, hogy el is ment Buda alá, mongya ugyan, ha népét praemittálta, maga is le siet«. 59 ) November elején az illetékesek az ostrom folytatását még mindig erőltették, és idősb gróf Zichy István Batthyány Kristóffal siet közölni, hogy a nádor szerint, ha másképpen nem is, de éhséggel is megvehetik Budát, ha Isten ő szent fölsége jó üdőt adván, alatta mulathatnak Budának, mivel bizonyos, hogy a várban a nép közé a kölest csak markonként osztogatják, s a badeni herceg kijelentette, hogy addig Buda alól nem távozik, »valameddigh derekas hidegek nem fognak járni«. Ha tehát az Isten egy ideig még jó időt ad, még lehet remény, hogy ezen évben Buda a keresztények kezébe kerül. 60 ) E levélben foglaltakkal szemben meg kell említenünk a budai napló azon följegyzését, hogy október 30-án az egri basa a Dunán 26.000 oka lisztet szállított a budai várba, így tehát ha kölest csak marékszám adtak
