Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
132 IVÁNYI BÉI.A Draskovics tehát, akinek levelében nem sok biztatót találunk, szintén a bajor segítséget várja és nem titkolja a csapatok élelmezési nehézségét sem, ami egyik oka volt annak, hogy némelyek megunván a sok koplalást, otthagyták a tábort és hazamentek. Draskovics levelében újdonság, hogy Pestvármegye ekkor már Pestre hirdetett megyegyűlést, és úgylátszik azt meg is tartották. Ugyanezen napon soproni ismerősünk, Ruszti Nátl Dipot is ír egy levelet Batthyány Kristófhoz, melyben kivonatosan bár, de meÜékli Károly herceg titkárának, Iyoy-nak egy Ropoch nevű főhadnagyhoz augusztus 27-én írt levelét. Ezen levél szerint a keresztények az új aknász által elkészített új aknát fölrobbantották, amely állítólag nem csekély kárt okozott az ellenségnek. A robbanás után az oszmánok kitűzték volna a fehér zászlót és háromnapos fegyverszünetet kértek. Ezalatt gyors követet vagy futárt akartak a nagyvezérhez küldeni, aki a várbeliek kívánságait előadta volna. Azonban a Iyotharingiai herceg a kérelem teljesítését megtagadta, és nehogy az oszmán ellenséges magatartást tanúsíthasson, a herceg egy 20.000 ember által végrehajtandó olyan támadással fenyegetőzött, amelynél még az anyák méhében lévő embriónak sem kegyelmez, mire az ellenség már csak 48 órás szünetet kért. Ez az ellenségnek meg is adatott, azzal a föltétellel, hogy a város egyik kapuját a keresztény hadak birtokába engedi át, amely kapu azután nyomban 3000 katona által elfoglaltatott, és így nem kétséges, hogy Buda városa, mely 143 esztendeig a barbárok igája alatt volt, a keresztényeknek visszaadatik. 51 ) Mindezeket tehát Loy titkár mondja el, és meg kell jegyeznünk, hogy a budai napló is tud ekkor egy »mina«-ásásról, de ez szerinte a németek nagy kárával vetődött föl. A fehér zászló legendájáról nem tud semmit. Nátl megküldvén Kristóf grófnak ezen levelet, a maga részéről hozzáteszi, hogy kívánja : »halhassuk óránkint egészlen való megh vételét ezen réghi hazánk várassanak«. Ezen hírek hatása alatt úgylátszik, szeptember elején ismét bizakodóbb lett a hangulat, elannyira, hogy Czobor Ádám szeptember 7-én Nyitrán kelt levelében Batthyány Ádámnak azt írja, hogy »midőn Isten Budára bé viszi, ne száljon ideghen házhoz, hanem az én házamhoz és várjon megh engem ottan. De azomban mégh az leszen, tudósicson kegyelmed mely hamar lehet oda bé menni.« 52 ) Sajnos, ekkor még Batthyány Ádám Czobor budai vendégszeretetét nem vehette igénybe és a budai házba nem szállhatott, csak kerek két év multán kerülhetett volna erre a sor, ha ugyan az 1686. évi ostrom után az egykori Czobor-ház lakható állapotban maradt meg. Buda ostromának sikerét a sok mindenféle körülményen kívül szeptember folyamán még az is veszélyeztette, hogy Székesfehérvárnál nem megvetendő számú oszmán fölmentősereg gyülekezett, és félő volt, hogy ez a haderő megtámadja a Budát ostromló keresztényeket. Ezen fölmentő sereg sakkbantartására Pápánál akartak egy ellenhaderőt összegyűjteni. 53 ) Szeptember folyamán gróf Batthyány Ádám a táborban megbetegedvén, a nádor hazaküldte, és vele úgylátszik hazatért a Batthyány-bandérium is, úgyhogy október 7-én sem Ádám, sem Batthyány-banderista a Buda alatti táborban nem volt. Ádámnak és bandériumának a Buda alatti táborból való távozását a közvélemény igen rossz néven vette, s ezt a
