Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
ADALÉKOK BUDA ÉS PEST 1684. ÉS 1686. ÉVI OSTROMÁHOZ 131 azonban az ostromlók talán ezzel akarták számbeli gyengeségükről a figyelmet elvonni. Ekkor ugyanis már türelmetlenül várták a segítő csapatok érkezését s különösen a bajor herceg hadait. A nádor levelének idevonatkozó része így hangzik : A prófontot itt is nehezen adják, hanem lisztet adnak, a ki miát is igen oszlik az itt lévő magyarsághis. Az eő fölséghe népe Recrutták talám csak holnapis ell érkeznek, Bavariai herczeghis bizonyossan gyün, el hittem azután fogasabban nyúlnak az operatiohoz. iS ) Nemcsak a nádor és a buda alatti keresztény sereg, de mindenki türelmetlenül várta a bajor segítséget és ennek megérkezéséhez vérmes reményeket fűztek. Augusztus 31-én pl. erről ír a mi soproni ismerősünk, Ruszti Nátl Iyipót is, aki Batthyány Kristófhoz írt levelében előbb jelenti, hogy az Impérium és a francia király (XIV. I^ajos) közt az armistitium létrejött. Azonban — sajnos — Buda ostroma szempontjából ez a fegyverszünet már későn köttetett, és ennek késése kedvezőtlenül befolyásolta a Buda elleni operációkat is. A bajor herceg tekintélyes segítségének hiányát Károly herceg kezdettől fogva érezni volt kénytelen. Nátl egyébként a következőket írja : »Az Bauari Elector személlyé szerint Bécsben érkezett maron ; az népiben pedig 4000 gialoghot s három Regiment lovast mondanak ugi Bécs táián lenny, úgy hogy Buda felé siessenek. Jün ugyan teöb nép is, csak kissőn ne járianak.« 49 ) Soproni ismerősünk tehát már sejti, hogy a segítség, hajon is, alighanem már elkésett, a budai, alapjában elhibázott hadi vállalkozáson már efféle segélycsapat-toldozgatásokkal változtatni nem lehetett. Buda ostromának szeptember elején való helyzetét gróf Draskovics Miklósnak a budai táborból szeptember 3-án írt levele érdekesen világítja meg. Ez a levél teljes terjedelmében így hangzik : Tegnapi napon irott kegyelmed levelét kedyessen vévin, megh szolghálom kegyelmednek, hogy az oda való hirekrül tudósét ; Én az véghezés szerént azt gondoltam volt, nemcsak lengyelek, de horváthokis szaporéttanyi fogják az kegyelmetek táborát. Egyébaránt ugy tudom, az német lovasok közülis inkáb vágyódnának kegyelmetekhez az sákmányozásra nézveis, hogy sem mint itten üdejeket heyában tölték. Kévánom azomban szerencséltesse Isten az kegyelmetek mind két részre kiküldendő vitézleö rendit s operatiora való igyekezetit. Az itt való állapotokrul egyéb uysághot nem irhatok hanem hogy Tul falait Budának mostis sürün lövik, innéd pedigh közelittenek az Viz Kapuhoz, úgy hogy már az utolsó Mertetigh vittik az Apressát, csak hozná Isten mentül előbb Bavarust erejével edgyütt, a kiis egyébaránt már nem késhetik, hoztak hayókon előre kapákot, ásokatt, s laytorjákatt is óránként csinálnak, úgy hogy ell érkezvén az segéthségh, az ostrommal sem foghnak késnyi, addigh pedigh nincsen kedvünk hozzá. Az kegyelmed itt léuő gialoghjai véghet izentem Palatínus vrnak, hogy az sok koplalást ell unnyák, arra azt izente eő Nagyságha ; az mikor az többinek volt kenyere, azok sem fogyatkoztak megh, az midőn pedigh kenyeret nem hoztak, kínálták eőket lisztéi, aztt ell nem vévin, abbul volt fogyatkozások, de már most viszont vagyon kenyerek ; izentem aztis eő Nagysághának, inkáb bocsássa eőket kegyelmetekhez, hogy sem mint továbbis itt koplallyanak, de arra úgy látom eő Nagyságának kedve nincs, inkáb provideáltatt nékik. Holnapra Pestre Vármegye gyüléssit terminálván, eő Nagyságba, reménlem kegyehnedis edgyütt Eszterházy János soghor vrammal (kinekis ayánlom attjafiusághos szolgálatomat) compareálnyi fogh, az holl adgya Isten láthassam kegyelmeteket kedves egésséghben. Datum ex Castris ad Budám positis 3 September 1684. 50 ) m*
