Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
130 IVANYI BÉIvA Táborbul, más egyéb hírt nem beszélnek, hanem hogy jó reménségben vannak, hogy három négy nap alatt Isten kezekben adgia«, t. i. Budát. 45 ) íme, a reménység olyan kecsegtető volt, hogy a milleiek már ott is hagyták a tábort, amit nem tehettek volna, ha Buda eleste tényleg olyan közel lett volna. A sok bizakodás és reménykedés mellett a keresztény tábor helyzete Buda alatt napról-napra romlott. Károly herceg túlságosan lebecsülte az ellenség erejét ; úgylátszik nem kapott megbízható kémjelentéseket és nem volt tisztában az ellenség erőviszonyaival, így azután aránylag kevés erővel cernírozta Budát, amit az ellenség teljes erejével kihasznált. Úgylátszik Károly herceg csakhamar belátta, hogy hadereje kevés, és Bécsből segítséget kért, s írja is augusztus 18-án Bécsből Somogyi Ferenc, a magyar kancellária tisztviselője Batthyány Kristófnak, hogy egyéb híre nincs, mint hogy : »Bavarus herczegh népét minden nap várjuk ide, in Universum tizenhat ezer megyén Imperiumbul Buda alá«. 46 ) Mivel Batthyány Kristóf mindenünnen csak jó híreket kapott és azokat kritika nélkül elfogadta, természetesen hangulata bizakodó volt, és ez az augusztus 27-én kelt és a nádorhoz intézett levelében kifejezésre is jut. Kristóf ezen levele voltaképpen válasz a nádor augusztus 13-án kelt soraira, amelyekből pedig különösebb bizakodást kiolvasni nem nagyon lehetett. A nádor, mint láttuk, ezen levelében elég világosan ír, nem titkolja, hogy az ellenség nagyszámú és szívósan védekezik, tehát időbe kerül, míg valami eredményt lehet elérni. Arról a nádor egy hangot sem ír, hogy a vár bevétele remélhető-e, s hogy a helyzet Buda alatt nem volt valami biztató, azt Kristóf abból is észrevehette, hogy a nádor Sopron és Vas vármegyék haderejének mozgósítását rendelte el. Igaz ugyan — ha a budai naplónak hinni lehet — hogy a nádor augusztus 20-án »a maga cursorát« Budára, Ibrahim basához beküldte és Buda átadását kérte, de a basa erre gúnyosan azt válaszolta volna, hogy hadakozzék a nádor jobban, s ha Isten neki adja a várat, ám bírja azután! Batthyány tehát, úgylátszik, számos tény ismerete nélkül, a nádor levelére a következőket válaszolta : Buda végett írja Nagyságod, hogy még egy kevés időt kölletik töltenyi megvételében, engedgye Isten hová hamarább, hogy kézhez vehesse Nagyságtok, az idő töltés illy nagy dicséretes jóban Nagyságos uram semmi kár. Szintén most érkezek egy Láidinand a Táborrul, aki az méltóságos Hercegtül gróf Leszli uramhoz küldetett, mondgya, hogy igen jó bizodalom vagyon Budának hamarnap kezünkhöz való jutása felől, kit engedgye Isten ő szent fölsége. 47 ) Kristóf gróf tehát a nádor sorait kedvezően magyarázta és úgylátszik inkább hitt a táborból jött »Iyáidinand«-nak, mint a nádornak. Gróf Batthyány Ádám augusztus végén úgylátszik nem volt a budai táborban, hanem valamerre, talán Fehérvár felé diverzióra küldhették. Ádám nyilván innen írt levelet a nádornak, aki augusztus 28-án válaszol. Ebből a levélből kitűnik, hogy ekkor már a Buda alatt álló keresztény sereg élelmezésével is bajok voltak, s ennek következtében a magyarság otthagyogatta a tábort és oszladozni kezdett. A nádor leveléből az is kicsendül, hogy ekkor az ostrom is lanyhábban folyt, noha a budai napló szerint augusztus végén és szeptember elején nagy lövöldözések estének,
