Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
ADALÉKOK BUDA ÉS PEST 1684. ÉS 1686. ÉVI OSTROMÁHOZ 129 ezen alkalmatossággal sémi bizonyost nem irhatok. Buda várát minden nap erősen lövik, olly reménségben is vannak, hogy rövid nap alatt kezekhez adgya Isten«. Jelzi, hogy holnap Károly herceg elé járul, nyilván érkezését hivatalosan bejelenteni. írja továbbá, hogy : »Az török csak nem minden nap ki csatás a Várbul sánczokhoz, jól lehet, hogy mieinkbül is esnek, de jobbára maid mindenkor a török vesztes«. 42 ) Abban igaza volt Ádám grófnak, hogy a várat folyton lövik ; lehet, hogy érkezése első napján az volt a benyomása, hogy a vár rövidesen elesik, de már utolsó kijelentése nem volt helytálló, mert ha ezen állítását a budai napló adataival hasonlítjuk össze, akkor inkább azt kell állítanunk, hogy a német volt a legtöbbször a vesztes. A tény az, hogy ekkor már az ostromlók helyzete súlyosabbá kezdett válni, és ezt a helyzetet már ki lehet érezni a nádor augusztus 13-án a budai táborban kelt és Batthyány Kristófhoz intézett leveléből. A nádor bár óvatosan ír, de nem szépíti a helyzetet, vérmes reményei nincsenek, s meglehetős őszintén megírja, hogy : »Mi itten Budának falait erőssen lövettyük ugyan, s minákot is fel vetetünk, de a ben lévő török feles lévén s erőssen viselvén -magát, úgy látom mégh üdőt töltünk itten«. 43 ) Látnivaló ebből, hogy a nádor a helyzet komoly és nehéz voltával teljesen tisztában volt, cseppet sem bizakodó, nem tartozik tehát azon ábrándozok és vérmes reményűek közé, akik gyors sikerről, sőt a vár feladásáról álmodoztak. Sőt ellenkezőleg, kénytelen fölhívni Kristóf grófot, hogy sürgősen »insurgállya« Sopron és Vas vár megy éket, s aki nem akar hadba szállani, annak minden jószágát exequálja. A mozgósítottak közül, amennyit gondol, hagyjon a Rába-passzusok őrzésére, a többit pedig küldje ide. Mindezekből Kristóf érthette, hogy Buda alatt nem megy olyan simán a dolog, mint ahogy azt némelyek gondolták. A nagyszabású ágyúzás és »minázás« az elért eredménnyel éppen nem állt arányban. Ellenére a nádor ezen nem túlságosan bizakodó hangú levelének, a hangulat augusztus folyamán általában mégis reménykedő volt, és sokan a vár közeli elestét várták. Oka ennek a hírvivők megbízhatatlan helyzetjelentése is volt. Ilyen megbízhatatlan hírverésről számol be pl. Nagy Ferenc augusztus 14-én Egerszegen kelt és Batthyány Kristófhoz intézett levelében. E szerint : Ma érkezek egy katonánk szent Grótrul, ki valami Bődi katonákkal beszéllett, mellyek a Tábortul jővén mondották neki, hogy Budának a falát porral fölvettetvén, megh vették volna s a törököt is levágták benne, ezt nem Írhatom Nagyságodnak ugy mint bizonyost, hanem csak a mint a katona hallomást referált, tudom Nagyságodnak eddighis jött bizonyossabb hire felőle. 44 ) Nagy Ferencnek volt annyi esze, hogy ezt a másodkézből eredő hírt nem vette készpénznek, de vájjon Budától Egerszegig hány okos ember akadt, aki ezt a híresztelést képes volt kellő értékére leszállítani! Ma már tudjuk, hogy ebből a híresztelésből csak annyi volt igaz, hogy a németek — a budai napló szerint — a Bécsi-kapunál tényleg ástak aknát, de ez inkább ártalmukra, mint hasznukra volt. Persze mese-kompozíció volt a vár bevétele és az oszmánság levágása. Ugyanezen nap (augusztus 14) Nagy Ferenc még egy levelet írt Kristóf grófnak, melyben jelenti, hogy : »Megh érkezének a Miileiek a Budai 10. Tanulin-Vnyok Budapest múltjából. X.
