Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Kovács Lajos : Pest szabad királyi város vezetői (bírái és polgármesterei) 1687-től 1790-ig
94 KOVÁCS IyAJOS tanácsnok hatáskörébe tartozott a hátralékok behajtása, aki Hülffel szemben azonnal a katonai végrehajtás eszközéhez nyúlt. Mivel a beszállásolt katonák tűrhetetlenül viselkedtek, és hír szerint erre Perghold bíztatta fel őket Hülff ellen érzett haragjában, a volt katonatiszt elkeseredése tetőpontra hágott. Indulatát az sem csillapította le, hogy tisztbarátai révén sikerült a beszállásolt katonákat visszaparancsoltatnia. Elkeseredése ellenére többízben kísérletet tett még, hogy a tanácsnál eszközölje ki panaszainak orvoslását, a tanács azonban nem válaszolt beadványaira, sőt Perghold újból küldött katonát a lakására. Kkkor végleg elfogyott a türelme és sérelmével közvetlenül egykori magas vendégéhez, József trónörököshöz fordult. Panasziratában nemcsak az őt érintő kérdésekkel foglalkozott, hanem ezen túlmenőleg bírálat tárgyává tette a tanácsnak azt az eljárását, amelyet a hadiadó kivetése és a katonai elszállásolások körül tanúsított. Szerinte a tanács felületesen intézte ezeket az ügyeket és nem sokat törődött az adózók sorsával. Úgy vélte, hogy amennyiben a tanács a hivatali formaságok háttérbeszorításával idejében intézkedett volna a közelmúlt évek igen terhes beszállásolásai ügyében, lényegesen csekélyebb adóval kellett volna megróni a polgárokat. Hülff panasza a magyar kancelláriához került elintézésre. 1779 október 8-án a kancellária felhívta a tanácsot, hogy nyilatkozzék a felmerült panaszok ügyében. A tanács elhárította magáról a felelősséget. Véleménye szerint lelkiismeretesen járt el a beszállásolásokkal összefüggő ügyekben, a kivetett adók alól pedig nem állott módjában felmentést adni. Hivatkozott arra, hogy a fennforgó bajoknak a súlyos katonai terhek az okai, erről pedig már korábban is tett jelentést és mint akkor kérte, most is kéri, hogy ezeket a terheket csökkentsék. Hülfföt súlyos szemrehányásokkal illette, mert úgy találta, hogy vádjai igaztalanok és feljelentésével megszegte polgári esküjét. 357 ) A tanács jelentésével ez az ügy lekerült a napirendről, kétségtelen azonban, hogy Hülff továbbra is azon a meggyőződésen volt, hogy a tanács igazságtalanságot követett el rajta. 358 ) Hülff figyelmét a Pergholddal való pereskedése, majd a tanáccsal folytatott viszálya akaratlanul is a közügyek és azok helyi állapota felé terelte. Ezekután érthető, hogy Mária Terézia halála után készségesen teljesítette József arra vonatkozó felhívását, hogy igyekezzék városában tanácsnoki tisztséget szerezni. Minthogy a legmagasabb helyről kapta a felhívást, az a kérdés, hogy a fennálló szabályok szerint miképen lehet elnyerni a tanácsnoki tisztséget, nem érdekelte. Kérvényét az uralkodóhoz intézte és azt kérte benne, hogy nevezze ki a pesti tanács tagjává. Hülff kérvénye a kancelláriához került. A kancellária védelmére kelt a város kiváltságainak és az uralkodóhoz intézett előterjesztésében kifejezte abbeli véleményét, hogy a volt katonatiszt kérése sérti a fennálló rendet. József nem osztotta a kancellária aggodalmait és úgy nyilatkozott, hogy a kérvényezőt ajánlhatják a város figyelmébe a nélkül, hogy ezzel a szabad választást sértenék. Ezek után gróf Eszterházy Pál kancellár levelet írt a tanácsnak és hivatkozva az uralkodó kívánságára, megválasztásra ajánlotta Hülfföt. A pesti tanács nehéz helyzetbe került, mert nem tagadhatta meg kifejezetten az uralkodó akaratának teljesítését. A kancellárnak adott
