Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118

86 REXA DEZSŐ A kemény lovag, aki csak a fegyvert ismeri — mindig kiüt belőlük. A nyelyünk is még igen darabos, s a jellemek gyakran karikatúrákká lesznek.«

2

) Ennek a társaságnak jeles vezetője kellett, hogy legyen az a judex nobilium, vagy rövid, megszokott szóval : judlium, akit erre delegált a tekintetes vármegye. De ennél hívebb képet nem találunk a társaságról, mely Kolozsváry Pál igazgatása alatt éveken át olyan érdemes küzdelmeket vívott és akkora sikereket ért el. Számos szép vers üdvözli a kor szokása szerint a jeles férfiút, s ebből látszik, hogy híre nem volt a városhoz kötve, beszárnyalta az egész hazát. Az 1822. évben jelentek meg e disztichonok :

3

) Tekintetes Kolozsváry Pál úrhoz, T. N. Székes Fehér vármegye nagy érdemű Fő Szolgabírájához, mint a' Nemzeti Játékszín nemes lelkű pártfogójához : Ki ezerek közt ím nyelvünk ügyit érzed egészen Válladon panaszaid szünteti Géniuszunk! Ah! nem érti korunk szent tzélját áldozatidnak, Lentt hagyod ezt ; — áldja tettidet a' maradék! SOMA. A vers alatt a Szép-Literaturai Ajándék szerkesztője, aki a Tudományos Gyűjtemény értékes melléklapjában helyet adott e dicsőítő versnek, ahhoz lábjegyzetben a következőket veti hozzá : »A'mostan és jövendőkben élők számára akarjuk ezt feljegyezni, hogy mi azok ditső Neveit, a' kik magokat a' Haza, és a' Király és az emberiség eránt való munkás hajlandóságok által megkülönböztették, ámbár a' halhatatlanság' nagyobb lépcsőjére is volnának érdemesek, legalább a' mi hosszabb vagy rövidebb ideig fennmaradandó Szép Literatúrai Ajándékunk által akarjuk megörökösíteni. Ugyanazoktól, s' Nemzetünk józanabb részétől függ ezen Hazafiúi igyekezetünknek fennmaradása ; mi legalább igyekeztünk 's igyekezni is fogunk, hogy a' Hazát 's Királyunkat minden részrehajlás, minden haszonkeresés nélkül az igaz emberek 's Hazafiak érdemeire figyelmetessé tegyük. (A Red.)« A Prepeliczay Samu névtelen verselő és a Thaisz András szerkesztő által is így ünnepelt Kolozsváry lelkes munkája volt, hogy a társulat annyi éven át fennmaradt s nem oszlott el. Az ő nemes izgatása tudta csak időnkint áldozatkészségre bírni a megye magyarivású urait, a karokat és rendeket, a földesurakat, a köznemességet és a hivatali kenyéren élőket. Neki köszönhető, hogy ez a jeles társaság a szalmaláng kiégése után addig is fennmaradt, mígnem 1825-ben a pozsonyi nagy diétán, amikor ott a helyi német színpad aranyidejét élte, a legjelesebb magyar színjátszókból álló fehérváriak a legteljesebb anyagi bukásukat érték meg. A pest-budai közönségnek is nagy örömére szolgáltak e társaság előadásai. Voltaképpen a főváros német közönsége sem ismerte igazán a jó, a művészi játékok gyönyörűségét. Kisfaludy Károly Gaal Györgyhöz írt egyik korábbi levelében megírja,

4

) miért nem igyekezik darabjait, amelyek éppen Gaal fordításában ekkor jelentek meg németül, a pesti