Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
A SZÉKESFEHÉRVÁRI NEMZETI SZÍNJÁTSZÓK PESTEN ÉS BUDÁN #7 német színházban előadatni. Kisfaludy lesújtó bírálata a német színház * művészi jelentőségéről így hangzik : »... (német) színpadunk mostanában olyan nyomorúságos, hogy nincs kilátásom arra, hogy (ott) becsülettel lépjek fel.« 5 ) A nagyon romlott pesti színházi viszonyoknak oka talán főleg abban állott, hogy a pesti közönség, a magyar éppen úgy mint a német, akkor még nem volt igazi színházi publikum. Nagyon hamar megelégelte a színházi szórakozást, és amióta volt állandó színháza, mindig megnyugodott abban a gondolatban : »hiszen minden napon mehetek, a mikor csak akarok!« Persze, hogy ebből a színház meg nem élhetett, mert így állandóan kongott. Ez volt a század elején a német színház sorsa és ez lesz, sajnos; a század derekán majd a mi nagy áldozatok árán megnyert Nemzeti Színházunk sorsa is . . . Másként fogta fel akkorában a színházlátogatás kérdését a közönség olyankor, midőn valami különösebb előadásról volt szó. Ilyenkor özönlött à pénztárhoz, de özönlött a német közönség is a neki nem-megszokott magyar előadásokra is, amidőn a színlapok a német színház deszkáin magyar színész felléptét hirdették. Ilyen szenzáció volt Dérynének, a nagy magyar énekesnőnek vendégszereplése, aki a fejérváriakhoz tartozott, amikor kétszeri felléptén a mai kifejezéssel élve táblás házak voltak, s éppenúgy a német, mint a magyar közönség tombolva ünnepelte a vendéget, . . A Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság érdekes és változatos' történetét azonban nem e hely hivatott ismertetni. Az akkori magyar színpad legkiválóbbjaiból állott egybe a társulat, s eredménye oly rendkívüli volt, hogy teljesítményéről nemcsak a magyar, de a külföldi hírlapokban olvasható vélemény is a legszebb volt. A társaság nem elégedett meg azzal, hogy csupán a fehérvári közönséget juttassa a legnagyobb élvezethez. »Ezen jeles társaság —• mondja a fentebb idézett Játékszíni Koszorú 6 )— már 1819-ben nem csak hazánkban, hanem a' Külföldieknél is szép hírt terjesztett el maga felől. A' Társaság ugyan a' következendő esztendőben sz. György [április] havában alkura lépett a' Pesti és Budai Játékszínek haszonbérlőjével, gróf Brunszvik Ferencz ő nagyságával, és 18 játékdarab előadásával megelégedésig mulattatta a' nagyérd. Közönséget. Több ízben is megjelent a' Társaság Pesten, 's szint olly kedvességgel fogadtatott, mint előszer, — 's mindenkor dicséretet hagyván maga után vissza tért. . .« Bzeket a pesti és budai előadásokat nem lehet eléggé méltányolni a magyar művelődéstörténetben. A főváros túlnyomólag német lakossága és a balparti főváros — mely hamarosan túlszárnyalja a túlparti nagymultú királyi várost — egyre magyarosodó lakosai a gyermekcipőjét még le sem vetett magyar Tháliát teljes erejében látták meg ekkor. A gyermek Herkules elárulja, mit lehet tőle férfikorában várni... A társulat műsora legnag3^obbrészt idegen művekre, főleg az akkor igen kedvelt Kotzebuera támaszkodik. De ekkor jelenik meg először a magyar drámaírás felkentje, Kisfaludy Károly és elfoglalja helyét a magyar színen. íme, az akkori magyar színészet és a magyar drámairodalom teljessége áll a fehérvári színészek által a pest-budai közönség elé. ' A társaság tagjai ekkor a következők voltak : 7 )
