Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán. 1819—1828 Székesfehérvár kiváló helyet foglal el a magyar színészet történetében. Az a sok fényes és igen sok fakó szemből álló gyöngysor, mely a magyar művelődéstörténet egyik legszebb ékessége s a magyar színészet múltját jelenti a halhatatlan Kelemen Iyászlótól a pesti Nemzeti Színház megnyitásáig (1790—1837), hatalmas szemét bírja a székesfehérvári nemzeti színjátszó társaság hat évig tartott küzdelmes életében. A Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesült vármegye által állandóan ébrentartott nagy eszme a XIX. század második évtizedének végén elbukott volna, ha a nemzeti eszmétől áthatott néhány férfiú nem bírja rá a Dunántúl egyik legszebb vármegyéjét — Fejér megyét — arra, hogy a veszendő magyar színészetet, a nemzeti pallerozódás eme nagyszerű eszközét keltse ismét életre, ölelje fel, támogassa, sőt kifejezetten vegye hathatós pártfogásába olykép, hogy saját vezetése alatt teremtsen neki életlehetőséget. A táblabírák — akik akkor nemcsak ahhoz fogtak, amihez értettek, de értettek mindahhoz, amihez hozzáfogtak — megteremtették az ország legjobbjaiból a maguk kis színtársulatát, melynek első igazgatója Kolozsváry Pál főszolgabíró volt, akiről a Játékszíni Koszorú 1834-ben úgy emlékezik, hogy »ezen nemeslelkű igaz magyar hazafiban kezdett báró Wesselényi Miklós halála után a nemzeti Játékszín csillaga újra feltetszeni«. 1 ) Kolozsváry, a magyar táblabíró típus megtestesülése, a fejérvári, úgynevezett központi járás vezető szolgabírája is értett ahhoz, mint vigye a theatristák dolgát, amikor úgy fordult, hogy megyei határozat alapján — kellett hozzá értenie. Az 1818 október havától csaknem hét esztendeig fennállott és rendkívüli sikereket elért társaság a keze alá jutott és hogy mennyire megállotta helyét eme neki oly idegen világban, igazolja Kisfaludy Károlynak írótársához Gaal Györgyhöz intézett levele, melyben a fejérvári társulatról így szól : »... Fejér megye már négy éve tart egy társulatot, melly kétségtelenül a legjobb ; itt játszik Madame Kántor . . . Tháliánk első papjainál a magyarizmus a legnagyobb fokban nyilvánul meg ; mind hős szerepre születtek, az eredeti darabokban remekül játszanak s a tragédiát is megközelítik, csak a társadalmi darabok nem akarnak náluk sikerülni,
