Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
BUDA ÉS PEST SORSDÖNTŐ ÉVEI 63 (János Zsigmondot így nevezi!) adtunk éa ezt a jövőben sem óhajtjuk megváltoztatni.« Az ország lakosai adófizetőink, »magnates verő potiores nostra mancipia sunt«, ennélfogva ezen, országot minden támadás ellen meg fogjuk védeni és a megfelelő intézkedést erre nézve meg is tesszük. 156 ) Ismerve a szultán levelének tartalmát, nem szabad csodálkoznunk, hogy Ferdinánd félt és Pestet is féltette. Hiszen neki erre a stratégiai támaszpontra Budával szemben nagy szüksége volt. Úgy vélte, hogy amíg ez a támaszpont a kezében van, addig reménye lehet arra, hogy egykor Budát is megszerezheti. Ekkor még Ferdinánd nem is sejtette, hogy Buda soha a kezébe nem kerül. Elkövetkezett az 1541. esztendő, amelyben az ország fővárosának szerencsétlen sorsa beteljesedett. Inter duos litigantes a tertius, a szultán vitte el a pálmát! Azonban tartsunk az események egymásutánjában rendet ! Az esztendő első napjaiban a kis János Zsigmond, vagy mint a szultán nevezte : István király is kapott levelet a szultántól, melynek fordítását Ferdinánd csodálatosképpen szintén megszerezte. Ebben a levélben a szultán voltaképpen János Zsigmond, helyesebben Izabella királyné azon híradására válaszol, hogy az ellenség Budát el akarja foglalni. A szultán »István«-nak megígéri, hogy őt és országát mindenkivel szemben meg fogja védeni. Szulejmán ezen levelet Werbőczy és a pécsi püspök által küldte János Zsigmondnak, és fordítását a veszprémi püspök juttatta el Ferdinándhoz. 157 ) Ez a levél természetesen nem csillapította Ferdinánd félelmét, annál kevésbbé, mert január 12-én már Augsburgban is tudták, hogy a szultánnak mik a szándékai. Augsburg város tanácsa ekkor Iyangmantl Jánosnak és társainak megírja, hogy tudomása szerint a szultán Buda ellen szárazon és vizén erősen készülődik és hirdeti, hogy a belgrádi basa parancsot kapott, hogy vonuljon Buda felé. Megírja azt is, hogy Török Bálint és György barát közt állítólag feszültség támadt volna abban a kérdésben, hogy Buda városát és várát kinek adják át?158 ) Nincs kizárva, hogy Augsburg város tanácsának voltak efféle értesülései, s lehet, hogy Budán fölmerült a város és a vár átadásának kérdése is, s ebben a vélemények talán eltérők voltak. A mi szempontunkból mindenesetre föltűnőnek kell mondanunk azt a tényt, hogy 1541 január elejétől március derekáig forrásaink hallgatnak arról, hogy Buda ügyében ekkor mi történt. Úgylátszik, forrásaink csak a Budát közvetlenül érdeklő híreket jegyezték föl, de nem törődtek azokkal a tárgyalásokkal, amelyeknek Buda is anyagát képezte. Márpedig 1541 elején Ferdinánd Izabellával Buda átengedését illetőleg tárgyalásokat folytatott. Ettől eltekintve az akkori »világ« figyelme a megtartandó birodalmi gyűlés, Magyarország figyelme pedig a megtartandó pozsonyi országgyűlés felé irányult. Ferdinánd terve az volt, hogy a magyar országgyűléstől lovasság tarthatását fogja kérni, mert véleménye szerint erre a véghelyek oltalma szempontjából föltétlen szükség volt. Lehet azonban, hogy Ferdinánd a véghelyeken Pestet értette s ennek védelmére gondolt. 1541 február hava folyamán a Ferdinánd-párti magyar urak összejöttek Bécsben, hogy megtárgyalják a megtartandó országgyűlés dolgait •
