Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84

IVÁNYI BÉIyA Veldhaubtman, Veldt Marschalh und Kriegsrat) december 21-én a Visegrád melletti, táborból egy Ferdinándhoz küldött önigazoló iratban részletesen vázolja Buda eredménytelen ostromának lefolyását és a kudarc okait. Ezen irat szerint : Első éjjel, midőn Buda alá értek, a magyar urak és saját véleményük értelmében sáncokat húzattak és másnap elkezdték lövetni a várost, és amidőn a visszavert roham után látták, hogy csekélyméretű résnél még egy ház és egy erős »Polwerch« áll, kénytelenek voltak ezeket újra lövetni. Utána jó renddel még egy »Sturm«-ot rendeztek, ami azonban az ellenség derekas ellenállása folytán szintén nem sikerült. Ebbe újfent nem nyugodtak bele, hanem másnap három helyen »sturmmässig« réseket lőttek, azonban a hadi nép az eddigi sikertelen támadások hatása alatt nem akart több rohamra indulni, mire az ellenség a várban erősen eltorlaszolta magát, úgyhogy minden roham hiábavaló lett volna. Közben elfogyott a puskapor és a muníció, s arra Bécsből várni kellett, mert a rossz idő és a heves szél a vizén való szállítást nagyon hátráltatta. Hogy azonban az idő hiába ne teljék, aknák ásatásába fogtak. Ez egy helyen à szikla, más helyen a nedvesség miatt nem sikerült, mert az eső folyton esett. Mikor újra támadni akartak, megjelent körülbelül száz naszáddal és gályákkal Mehmet bég és Pest alatt körülbelül 1500—2000 lovassal fölbukkant azzal, hogy beveszi Pestet, vagy legalább a Pest alatt lévő három templomot, s a mi hajóinkat elkergeti. Ezenfelül híre jár, hogy Bánffy János és mások Pécsnél és Székesfejérvárnál gyülekeznek, hogy Buda fölmentésére siessenek. Erre kénytelenek voltak a hadi népet megosztani. A spanyol, burgund és két zászlóaljnyi német »Knecht«-et a pesti oldalra küldték, akik itt a külső templomokat is elfoglalták és az ellenség erejét megtörték. Az oszmán erre fölvontatta ágyúit és tüzérségi harcba kezdett, de midőn megtudta, hogy tervbe vették a vele való megütközést, még azon éjjel megszökött, mire mi lovasságunkkal Kelenföldön állandóan éjjel-nappal őrködtünk, hogy a pécsi és székesfejérvári sereg bennünket meg ne támadhasson. így tehát egyrészt háromfelé osztva, másrészt pedig az ellenség szárazon és vizén naponta »Streifzug«-okkal és csetepatékkal bennünket nyugtalanítván, kénytelenek voltunk csendben állani és a Buda elleni minden további hadi ténykedéstől tartózkodni. Ugyanekkor a lovasság, hogy Budára a várba élelmiszereket be ne vihessenek, felerészben éjfél előtt, felerészben pedig éjfél után folyton őrségen volt, ami a lovakat teljesen tönkre tette. Azután elhatározták, hogy egyetlen helyen koncentráltan lőni fogják a várfalakat és aknát is robbantanak. De amikor ehhez hozzáfogtak, olyan eső támadt, hogy semmit sem lehetett csinálni. Ettől eltekintve, egy bajor nemes, valami Winkler nevű német »Toplsoldner«, elárulta a budaiaknak az akna hollétét, amire azok ellenaknát ástak és a mi aknánkat teljesen elrontották, az előkészített puskaport pedig elvitték. Erre egy harmadik rohamot akartunk rendezni, de azt a sűrű köd miatt másnapra kellett halasztani. Ezt az időt az ellenség arra használta, hogy a rohamréseket jól betömte, úgyhogy másnap reggel újfent lőni kellett a falakat. A megtartott tanácskozáshoz képest másnap 12 és 1 óra között négy helyen akartak rohamozni, éspedig : 1. a királyi istállók és a Miasszonyunk temploma közötti részen, 2. az Ország Imre házánál, />•