Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
40 IVÁNYI BÉLA 1529 szeptemberének első napjaiban Buda ostroma még »acerrime« folyt, amint azt az egri püspök 5-én Ferdinándnak jelentette. Másnap (szept. 6) Ferdinánd király Nogarollnak már azt írja, hogy egy hírnök jelentése szerint az oszmán had Buda városát kétszer megrohamozta, s a német őrség a heves és erőteljes roham elől kénytelen volt a várba visszavonulni, mert a nagy és széles várost ennyi hadi néppel tartani nem tudta és — tegyük hozzá — nem is akarta. 41 ) 1529 szeptember 8-án Buda város és a királyi vár is elesett, aminek lefolyását egy egykorú jelentésféle a következőképen írja le : »Augusztus 24-én(?) történt Buda város és a vár körülzárása, s néhány nap múlva az oszmánok már ágyúkkal lőtték a várost, majd megrohamozták, azonban ez a roham visszaveretett. Erre nemsokára maga a szultán személyesen jelent meg a Dunán hajón gályák kíséretében és megkérdezte, hogy vájjon serege Buda várát és városát elfoglalta-e. Válasz : Nem. Erre a szultán elrendelte, hogy serege addig sem enni, sem inni nem kap, míg Budát meg nem rohanta és el nem foglalta. Erre az oszmán had a várost körös-körül, minden oldalról megrohanta, úgyhogy a seregtől alig látszottak a falak. Az ellenség tehát behatolt a városba és a védőket a »Samet hoff«-ba kergette, akik itt azután megvetették a lábukat, mire az oszmánok a »Szent Zsigmond templománál az utcákon ágyúkat állítottak föl és a királyi várnak különösen az úgynevezett Zsigmond császár-féle termét 42 ) kezdték lőni s némely házat le is romboltak. Az összelőtt házak anyagával betöltötték a várárkot, úgyhogy a terem ablakain benyomulhattak a királyi várba. A védő sereg az udvaron várta őket, ellentállt s addig harcolt, míg csak egy is életben volt. így az oszmánok eljutottak a királyi vár belső kapujáig és ezt föl akarták törni. A várban jobbadán városi nép keresett menedéket, akiket az oszmánok hitükre fölszólítottak, hogy nyissák ki a kaput. Ez meg is történt, mire az oszmánok Nádasdyt és a budai bírót nyomban elfogták s szavukat meg nem tartva a védőket levágták. — Az oszmánok vesztesége nagy volt. Három nap és éjjel hordták ki halottaikat a zsidó temetőbe. Isten irgalmazzon nekünk!« 43 ) Buda elestének híre természetesen gyorsan elterjedt, nemcsak nálunk, de a külföldön is. Erről szeptember 11-én az egri püspök útján már Ferdinánd király, majd a megküldött kémjelentések nyomán Alsóausztria kormánya is értesült, s szeptember 15-én az egri püspök Ferdinánd királynak azt írja, hogy ő Budavár eleste miatt sem vádolni, sem pedig védeni nem akar, míg a felség az egész ügyet tüzetesen nem ismeri, annyit azonban két, Budáról menekült embertől már megtudott, hogy a németek voltak azok, akik Nádasdyt fogva Ibrahim basához küldték. 44 ) Alig foglalták el a szultán csapatai Budát, János király sietve a fővárosban termett és szeptember 17-én már innen hívja meg Nyitra vármegye rendéit a Szent L,ukács napján (október 18) Budán tartandó országgyűlésre. 45 ) így tehát 1529-ben Budának egymásután három gazdája volt, az év első nyolc hónapjában Ferdinánd, majd a szultán, végül János király volt äz úr, minthogy a szultán neki a várost és a várat átadta. Buda bevétele után a szultán hadaival Bécs felé sietett. Buda nem kellett neki, mert ő mindenképen Ferdinánddal és hadaival akart találkozni.
