Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

SZÉCHENYI ISTVÁN SZEREPE BUDAPEST FŐVÁROSSÁ. FEJLESZTÉSÉBEN 25 s csupán az alsó és felső védőgátak összekapcsolása van még hátra. A védőgátnak mindenesetre olyannak kell lenni, hogy se a város szépségének ne ártson, se a dunai kereskedelem hátrányára ne legyen. Mindenesetre jobb lenne, ha a védőgátak helyett kőpartot lehetne építtetni, amely körülbelül tíz esztendő alatt elkészülhetne. 3. A Váci-úton és az Ország-úton emelt töltést mindenesetre le kell hordatni, mert csupán a külvárosok védelmére szolgál, a Belvárosra és a Lipótvárosra egyenesen rázúdítja az árvizet. 4. A szemetet azért nem szabad a Dunába önteni, mert a Csepelszigetnél összetorlódik és fokozza az árvízveszedelmet. 5. A tervezett hajózható csatornára azért lenne szükség, mert Pest városa eddigi fejlődését kereskedelmének köszönhette, a kereskedelmet pedig főleg a Duna közvetítette. Ha most a lakosság az árvízveszedelem miatt a szomszédos magasabb területekre költöznék át, akkor a kereskedelem fennmaradását csupán a jelzett hajózható csatorna biztosíthatná. A választott polgárság véleményével szemben a városi tanács 1839 március 8-án tartott ülésében azon álláspontra helyezkedett, hogy sem nagyobbszabású talaj feltöltésre, sem magasabb védőgátakra nincs szükség, mert a Duna eliszaposodása nem olyan nagymértékű, hogy az árvízveszedek met állandóan fokozná. Ennek a bizonyítására pedig azt hozták fel, hogy közvetlenül a talaj felszíne alatt évezredes épületmaradványokat találtak, melyeknek a Duna feltételezett eliszaposodása esetén mélyen a talaj alatt kellett volna lenniök. A tanács álláspontja szerint a talaj feltöltés csupán azon külvárosi utcákra korlátozandó, ahol az utolsó árvíz nagyobb pusztításokat végzett. Ezzel szemben a Belvárosban, továbbá a Lipót- és Terézváros azon részeiben, ahol a házak már a Szépítőbizottmány jóváhagyásával ellátott tervek szerint épültek, csupán az esetben kellene talaj feltöltést végeztetni, ha ez a nevezett házakat érintetlenül hagyná. A védőgátakat illetően a városi tanács is osztotta a választott polgárság véleményét s a várost átszelő védőgátak helyett partmenti védőgátakat javasolt, melyek magasságát illetően azon nézetének adott kifejezést, hogy az utolsó árvíz színtjét semmiesetre sem kellene túlszárnyalniuk, mert az 1775. évi árvíz után készült védőgátak is ezen elgondolás alapján készültek s mégis hosszú időn át megfeleltek rendeltetésüknek. Erősen kifogásolta végül a városi tanács a választott polgárság véleményében megnyilvánuló tiszteletlen hangot, amelyet a felsőbb hatóságok szempontjából bántónak jelentett ki, A választott polgárságnak a tanácsi határozattal együtt felterjesztett véleményére a nádor 1839 április 19-én válaszolt s mindenekelőtt azt tette kifogás tárgyává, hogy mind a választott polgárság, mind a városi tanács is olyan dolgokra tértek ki, amelyek egyáltalán nem tartoznak az ügy érdemére. A talajfeltöltés ugyanis már az eredeti elgondolás szerint is csupán azon városrészekre volt korlátozva, ahol az utolsó árvíz nagyobb pusztításokat okozott, nevezetesen a külvárosok egyes utcáira. A várost átszelő védőgátaknak megvan a külön rendeltetésük, nevezetesen mindaddig védelmet kell biztosítaniuk az árvíz által veszélyeztetett városrészek számára, míg a partmenti végleges védőgátak el nem készülnek. A várost körülvevő hajózható csatorna tervét és a lakosság esetleges átköltöztetését a magasabb területekre a nádori leirat a leghatározottabban elutasította, a választott