Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

24 GÁRDONYI AI3ERT ember sem maradhatna Pesten. A talaj színtjének feltöltésére javasolt házi és utcai szemét sem válnék be a gyakorlatban, ha pedig jó anyagot használnának a mondott célra, ez nagyobb terhet jelentene az itteni lakosság számára az árvíz pusztításai által okozandó károknál. Ha a Duna-meder eliszaposodása következtében az árvíz színtje tovább is olyan mértékben emelkednék, amint ez az 1775. és 1838. évi árvizek között történt, akkor 63 esztendő múlva újból csak emelni kellene a talaj színtjét, s ennek következtében a város beépített része lassankint a talaj színt alá kerülne. Az utcai és házi szemétnek feltöltés céljaira leendő felhasználása esetén az utcai kövezet is elvesztené szilárd alapját, teljesen bizonytalanná válnék ; a ki nem kövezett utcákban pedig sártenger keletkeznék, ami a város szépségét végleg tönkretenné. A talaj szintjének feltöltése csupán ott indokolt, ahol nincsenek értékesebb házak, egyébként meg kellene hagyni az addigi talajszintet. A talajszínt feltöltésének a gondolata egyébként a bécsi szakértőktől származott, kik annakidején a német színház talaj színtjét is úgy állapították meg, hogy annak következtében az egész Lipótváros ehhez alkalmazott talaj színtje alacsony lett. Ugyanazok a szakértők otthon nem szorgalmazták a talaj színt feltöltését, pedig a bécsi Lipótvárost gyakrabban elárasztja a Duna vize, s Bécs környékén megfelelő feltöltési anyag is kellő mennyiségben áll rendelkezésre. Az árvíz elleni eredményes védekezés eszközéül a munkálat a következőket jelölte meg: 1. Csupán jó anyagból legyen szabad építkezni. 2. A rákospalotai határtól kezdve egészen a soroksári dombokig dunaparti védőgátat kell emelni. 3. A Váci-úton és az Ország-úton (mai Vilmos császár- és Károly király-út) építeni kezdett töltést le kell hordatni. 4. Meg kell tiltani a szemétnek a Dunába öntését. 5. A Vizafogótól kezdve egészen a tábori kórházig terjedő félköralakú területet üresen kell hagyni az ott építendő hajózható csatorna számára, hogy a lakosságnak a magasabban fekvő területekre leendő átköltözése esetén a kereskedelem, mely a Duna mentén virágzott fel, visszaesést ne szenvedjen. A javasolt intézkedések indokolására pedig a következőket sorolta fel a munkálat : 1. Jó építőanyag alkalmazása emelni fogja a házak ellenálló képességét, ami az árvizek pusztítását lényegesen csökkentené. 2. A dunaparti védőgátak kiválóan alkalmasak az árvízveszedelem elhárítására, de rendeltetésüknek csupán abban az esetben fognak megfelelni, ha jó anyagból készülnek. Ha Hollandia képes magát a tenger hullámai ellen védőgátakkal megoltalmazni, akkor azok Pest városának az árvizek elleni megvédésére is alkalmasak lennének. A védőgátakat azonban a homokréteg alatti agyagrétegre kell építeni, mert a homokréteg átengedi a vizet és a védőgát összeomolhat. Jó anyagból készült védőgátak mindenesetre költségesek, de az árvízveszedelem pusztításai sokkal nagyobb költséget jelentenek. Összesen mintegy 4800 öl hosszúságú védőgátra lenne szükség, amit több évre elosztva lehetne elkészíttetni. A védőgátakon kívül a belvárosi plébániatemplomtól kezdve felfelé mintegy 600 öl hosszúságban kőpartot kellene építtetni, hogy a Dunapart szépségét a védőgátak tönkre ne. tegyék. A soroksári vámháztól kezdve egészen a Molnár-tóig már elkészültek a védőgátak, ezeknek a tartóssága azonban nem áll vitán felül. Az Ullmannféle dohányraktártól a határcsárdáig húzódó védőgát munka alatt áll,