Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

20 GÁRDONYI ALBERT Az 1832/36. évi országgyűlés az állandó híd jövedelmezőségének biztosítására átmenetileg megszüntette az összes vámmentességi kiváltságokat, ami a polgárság vámmentességének is végét jelentette. A pesti választott polgárság 1835 február 21-Í ülésén foglalkozott a hídépítés ügyében hozott országgyűlési határozatokkal s késznek nyilatkozott a hídvámból származó jövedelemről lemondani, sőt a polgárság vámmentességére sem helyezett többé súlyt (auf alle ihre bisherigen Gerechten und unbestrittenen Brückeneinkünfte Verzicht zu leisten), ahhoz azonban még mindig szívósan ragaszkodott, hogy a tervezett híd utóbb mégis a város tulajdonába menjen át, s jövedelme a várost illesse meg. Ezzel szemben az országgyűlés úgy határozott, hogy a részvénytársasági alapon megépítendő híd a megállapítandó határidő elteltével »az ország tulajdonává váljon és a két város nemcsak igazságos, de illő kárpótlást nyerjen«. (Török János : Töredékek gróf Széchenyi István fennmaradt kézirataiból II. köt. 144. s köv. 11.) Ez ellen a határozat ellen a pesti polgárság körében óriási ellenhatás támadt, s 1835 december 23-án úgy határoztak, hogy jogosítványaik védelmére küldöttséget indítanak az uralkodóhoz. Ez meg is történt, s a küldöttek az 1836 január hó 13-i választott polgársági ülésen számoltak be eljárásuk eredményéről, amit a választott polgárok nagy megelégedéssel fogadtak, célt azonban nem értek, mert a Bécsben nyert szép ígéretek ellenére is jóváhagyást nyert az országgyűlési határozat, s a hídról és jövedelméről megfelelő kárpótlás ellenében le kellett mondaniok, ami nem csupán a hídvám címén befolyt jelentős jövedelmek elvesztését jelentette, hanem a polgárság addigi hídvámmentességét is megszüntette. Az álló híd üzembehelyezése a két dunaparti város között állandó kapcsolatot teremtett, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a két város eggyé lett, ámbár két önálló hatóság joghatósága alatt állott. Az állóhíd teremtette meg tehát tulajdonképpen Budapestet, amely addig Pest és Buda néven különálló életet élt. Régi célja volt Széchenyi Istvánnak ez az egyesítés, amelyet írásaiban ismételten hangoztatott, -sőt a Budapest elnevezést is ő honosította meg akkor, mikor a két város polgársága még szívósan ragaszkodott a hagyomány szentesítette állapothoz. Ámbár Széchenyi azon térve, hogy Pesten hajógyár keletkezzék, s ezúton számos munkáskéz foglalkoztatást nyerjen, nem is valósult meg, másik hasonló tárgyú terve a Pesti Hengermalom megteremtésével valóra vált. Viszota Gyula megállapítása szerint (Széchenyi és a Pesti hengermalom = Századok 1910. évf. 265. s köv. 11.) már 1836 végén megindult a mozgalom, amely Pesten gőzmalmot kívánt létesíteni. Széchenyi 1837 június hó 7-én Pest vármegyéhez intézett beadványában (Széchenyi István levelei II. köt. 1.1. hibás évszámmal) a következőket olvashatjuk erről: »Nemes Pest megyének határában, alkalmasint Pesten vagy Budán részvénytársasággal gőzmalmot szándékozom állítani és pedig nem azért, hogy egy gőzmalmunk legyen, hanem, hogy ez mintául szolgálván, lassankint mindenütt állíttassanak fel gőzmalmok s hazánk gabna helyett végkép liszttel űzze kereskedését, miáltal nemcsak mezei gazdáink nyernének tetemesen, de a gyengébb sorsúnak is új keresetkör nyittatnék.« Ez a beadványa Társalgó 1837 július hó 5-i számában is megjelent, aminek folyományaként a frauenfeldi hengermalom-társaság figyelme a pesti mozgalomra