Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

SZÉCHENYI ISTVÁN SZEREPE BUDAPEST FŐVÁROSSÁ FEJLESZTÉSÉBEN 17 ,; Munkásságának eredménye lőn, hogy a dunai gőzhajók téli kikötőjét az óbudai dunai ágban rendezték be, melynek felső torkolatát 1834-ben »bekarózták« s ezáltal az ott telelő hajók a jégzajlás ellen meg voltak védve. Széchenyi azonban e célra megfelelőbbnek tartotta az újpesti sziget melletti Dunaágat, melyről az idézett cikkben a következők olvashatók: »némi nagy elsőségekkel látszik a fentebb érintett célra a természetttil ellátva lenni — azon folyamág, melly a sziget s a városhatári s káposztásmegyeri part közt létez, olly széles, olly mély s a sziget lejtőssége olly alkalmas, hogy hajó lebocsátásra annál célirányosb helyet találni ugyan nem volna könnyű«. Egyetlen fogyatkozása az volt a helynek, hogy partközi .folyamágával együtt veszedelmesen ki volt téve »a jég árjának, a jég dühének«, tehát »csak úgy lenne használható, vagy jobban mondva csak úgy felelhetne meg központi céljának, ha felsőbb része megerősíttetnék, oly magasra, erősre s olly terjedésre feltöltetnék, mint amennyi szükséges lenne az épített s építendő hajóknak, minden hozzátartozóikkal együtt bátorságba helyeztetésére, és ha olly hatalmas keresztgáttal kapcsoltatnék egybe a sziget a parttal, hogy a volt folyamágbúl biztos öböl válnék, mi a szigetet iélszigetté, a Duna ágát pedig kikötővé s bátor telelővé változtatná.« Rengeteg munkát áldozott e terv megvalósítása érdekében, amitől nem csupán a dunai gőzhajózás nagyarányú fellendülését remélte, hanem amitől Budapest ipara és kereskedelme számára is rendkívüli hasznot várt. Amint idézett cikkében olvasható : »rendes hajógyár, kikötő, biztos telelő olly közel Pesthez s mindaz, mi szoros kapcsolatban van azokkal, mint nemcsak gőzhajók, de mindennemű és célú más hajóknak építése, mozgonygyár, egy kiesen elrendelt félsziget, mellyre kocsin is lehetne menni s. t. b., s ebbül természetesen következő táplálása, derekas fizetése, házi szerencséje sok száz munkás családnak, egy új sétahelye Pestnek, mely e részben olly mostohául van ellátva, mint alignas hasonló nagyságú város.« Széchenyi fáradozásai nem jártak eredménnyel, s a Jelenkor 1845. évi 13-ik számában keserűen kifakadt e miatt. »Éppen kilenc éve lesz most, •—-írja ott — hogy a pestvárosi sziget megvásárlását s a parttali összeköttetését hoztam javaslatba^ s pedig részvények útján, miáltal hajók telelésére mindenekfölött alkalmas, kivált tűztől biztos és felette tág öböl fogott volna támadni, a part pedig, melly aránylag igen magas, felette jó lett volna használható hajók készítésére s mind arra, mi ezzel összeköttetésben van. Az óbudai Dunaágak, meg az óbudai kisebb sziget, hol jelenleg létezik a magyar gőzhajózás fő és egyedüli telepítvénye, legalább illy szerepre, mód nélkül hiányosak. Nem alkalmas gőzhajózási főtelepül Óbuda azért, mert azon kisebb sziget, melly hajógyárul szolgál, olly alacsony, hogy nemcsak olly áradás, mint vala az 1838-iki, de annál sokkal kisebb is tökéletesen elborítja azt. Nem alkalmas főtelepül Óbuda még azért is, mert olly messze s télen át olly elszakítva fekszik a gőzhajózás centrális hivatalátul, melly Pesten van s nem is lehet másutt. Éppen nem alkalmas Óbuda centrális gőzhajózási főtelepül végre és legfőkép pedig azért, mért azon személyzettűi, melly illy ügynek élén áll, nem kívánhatni meg és ha megkívántatik, java bizonyosan előbb-utóbb odébb áll, hogy családostul élte fogytáig Óbudát lakja, minthogy Óbuda ugyancsak kietlen 3. Tanulmányok Budapest múltjából. IX.