Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

18 GÁRDONYI AI,BERT egy rossz fészek.« Annak okát pedig, hogy mindezek ellenére mégis Óbudára került a magyar gőzhajózás központja, abban jelölte meg Széchenyi, hogy »az vala a főszempont mindenáron, minden idővesztés nélkül honunk közepére hozni az első gőzhajózási telepítvényt.« E mellett azonban kezdettől fogva megfelelőbb helyet kerestek e célra s ilyet találtak az újpesti szigeten, ami mellett Széchenyi hosszú időn át nagy kitartással, de eredmény nélkül buzgólkodott. A Jelenkor 1845. évi 15-ik számában aztán bőségesen feltárja Széchenyi mindazt, ami az újpesti szigetre vonatkozó terv megvalósítását lehetetlenné tette. Minthogy más mód a terv megvalósítására nem kínálkozott, részvénytársaságot alapított s rövid idő alatt 40.000 forintot hozott össze e célra. A felsőbb jóváhagyást sikerült kieszközölnie s Pest városával tárgyalásokat kezdett a sziget megvásárlása ügyében. Ezek a tárgyalások azonban a városi intéző körök elfogultsága következtében váratlan akadályokba ütköztek, mert ezek a jó urak Széchenyi szavai szerint »a váróstul nem birják észrevenni a hazát«. Számos kifogást hoztak fel a sziget eladása ellen, többek közt, hogy »partját semmiáron nem adhatja el a város s ekkép a szigetet csak úgy adhatná el, ha hosszában keresztül hasítva az öreg Duna felé szolgáló része a városé maradna. Pest és kikötő! Az ember ha egy kissé ismeri is Pestet, valóban azt vélné, hogy e két szó úgy illik egymáshoz, miszerint az elsőt nem is lehetne a második nélkül jóformán gondolni. Mert hiszen Pesten udvar nem tartózkodik, bájai nem olly nagyok, mihezképest ezek tennék elsőségét, de kitünőleg kereskedői város, melly ha Ivipcsét tul nem haladja, bizony megint csak nem éppen mea, de nostra culpánk.« E terv megbuktatása nem a Pesttel versenyző Bécstől vagy a felsőbb hatóságoktól indult ki, hanem »egyenesen Pest fiaitúl. Elég az — írja tovább — hogy hét évi hasztalan kéregetés, rimánykodás, sollicitátio s minden, mit becsülettel tennünk szabad volt, semmire sem vezetett, mig végre bekövetkezett az 1838-iki árvíz«, mely az újpesti szigetet is elárasztotta. Ez azonban nem tántorította el Széchenyit a terv megvalósítása érdekében végzendő további munkától, mert úgy vélte, hogy »Pest városának tulaj donképen nincs is hatalmában ollyas ellen szegülni, mi hazai érdek kifejtésére olly erős tényezőül fogna szolgálni, mint egy központi célszerűen elrendezett hajógyárda és gőzhajótelepitvény«. A Jelenkor 1845. évi 15-ik számában felsorolta azon feltételeket is, amelyek mellett a megalakult társaság hajlandó lett volna az újpesti szigetet s a mellette elterülő partszakaszt a várostól megvásárolni. Aztán a választott polgárság körében felmerült azon tervvel foglalkozott, hogy a város a saját költségén építtesse meg a kikötőt, amivel szemben Széchenyi véleménye az volt, hogy »Pest városának kimondhatlan sok terhein felül a közadóbul még effélékre is, mint kikötő, miknek kivitele olly problematikus, pénzét kockáztatni szabad legyen vagy illyesre komoly szándoka volna, kivált, ha azok végbevitelére társulatok ajánlkoznak, az valóban nem egyéb, mint mistificatio. A város illyest soha nem visz végbe, azaz soha sem fog olly kiterjedésű s olly kifejtésre szolgáló kikötőt, telelőt és hajógyárdát életbeléptetni, mint amillyesre szüksége volna a közhazának.« Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy pesti választott polgár létére nem illett volna a tanácsot és választott polgárságot »a nemzet előtt gyűlöletes színben«