Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Voit Pál: A Magyar Földhitelintézet székháza – hajdani Marczibányi-palota – és dísztermei 214-230

A FÖI^DHITKIylNTÉZET (MARCZIBÁNYI-PAI^OTA) ÉS DÍSZTERMEI 215 kori polgárság hit- és közélete a templom és a városház csarnokaiban folyt, magánélete a sérthetetlen családi tűzhely várában melegedett. A város életében a főúri palota — mint külön lény a szervezetben —

; élte önálló életét. A vidéki udvarház vagy várkastély -*—" mint megvárosiasodott vendég— palotává lesz a városban, de társadalmi rendeltetése lényégében a XX. századig nem változik. A városi polgár lakáskultúrája mindig magasabban állott a vidéki köznemességénél, holott utóbbinak politikai súlya és társadalmi megbecsülése, legtöbbször anyagi ereje is messze meghaladta a polgárságét. A vidéki nemes kúriája harmonikus és kényelmes berendezés dolgában meg sem közelítette a város polgári otthonát, s csak a XIX. század enyhített az ellentéteken, éspedig úgy, hogy az ú. n. táblabíróvilág lassan polgárosult és átvette a városi otthonok lakberendezési divatját. Az átalakulási folyamat sugárzó pontja természetszerűen az ifjú, életerős főváros : Pest-Buda volt. Az ország más részein : Pozsonyban, Erdélyben, de különösen a Szepességben, ahol az asztalosművességnek régi jó hagyományai még elevenek voltak, szintén alakultak e korban központok, de az irányítást különösen az Alföld területei felé a főváros ragadta magához. A pesti Kerner és Vogel bútorgyártó cég ez időben Temesvárott és Debrecenben is tartott lerakatokat.

1

) A főváros berendező iparosai újsághirdetésekkel keltették fel az ország érdeklődőinek figyelmét áruikra s csalogatták a Pest-Budára fel-felránduló vidékieket boltjaikba.

2

) Bár e század elejének építészetét, melyet ma neoklasszikus stílus névvel illetünk, ők maguk görög, majd népszerűen »olasz stílus«-nák nevezték s a szobákat megtöltő empire-stílusú bútorzatot »egyiptomi« berendezkedés-módnak hívták : végeredményben a kor otthonkultúráját a biedermeier Bécs szolgáltatta. E bécsi otthonkultúrát Pest-Buda készen vette át ; ami egyéni ízt, sajátos zamatot kapott, azt nem a főváros, hanem a vidék, a magyar táj és annak lakói adták neki. Ha megvizsgáljuk Bécs akkori városépítészetét s ugyanakkor végigjárjuk Budapest még ma is fennálló klasszicista épületeit, valamint végiglapozzuk Budapest Székesfőváros Levéltárában a Pesti Szépítési Bizottság iratai között a régi város építkezéseire vonatkozó tervrajzokat, rövidesen megállapíthatjuk, hogy a két város polgári lakáskultúrájában különbséget alig is lehet találni. A tervtár rajzaiból kitűnik, hogy a Pesten 1809—1847 között épített lakások — elsősorban bérlakások — egyhangú sematikus elosztást mutatnak. E tény viszont rávilágít arra, hogy a városi polgárság életviszonyai nagyjából azonos síkon mozogtak. A városépítészet alakulásának egyik fő tényezője is a császárváros rokon körülményeihez volt hasonlatos. A hirtelen fejlődésnek indult városban — mint másutt is —> felburjánzott egy új, de biztos és kényelmes üzletág : a telekspekuláció. Pest városának régi térképeit és helyszínrajzait vizsgálva kitűnik, müy nagy területek voltak egy-egy tulajdonos kezén, hogyan indult meg ott a parcellázási folyamat, hogyan nyitnak új és új utcákat a telektömb tulajdonosának kívánságára. E folyamatnál, sajnos, a rossz külföldi példa ejtette hatalmába az új fővárost: új keskeny utcák nyitása nem az egészséges lakás és a bennük felnövő generáció egészségé érdekében, hanem a telek tulajdonosainak magasabb hasznáért történt. Új negyedek, városrészek nem a természetes irányú fejlődés vonalában