Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Voit Pál: A Magyar Földhitelintézet székháza – hajdani Marczibányi-palota – és dísztermei 214-230

A Magyar Földhitelintézet székháza -— hajdani Marczibányi-palota — és dísztermei. I. A városi kultúra ismérve kétségkívül nem a díszes középületek, közterek és fényes útvonalak, egyszóval a város extérieur jenek csillogásában, hanem a városlakók életszintjének, elsősorban a lakás és annak civilizáltságában, vagyis a város intérieurjében lelhető föl. A városi kultúra ezen ismérve merőben más ma, midőn a városlakó tömegek életszintje kiegyenlítő irányban fejlődik, és merőben más volt a múltban, amikor csupán a főrangú osztály és a polgárság alkották a közösség gerincét. A múltban tehát a polgár otthona jelentette a város kultúrájának kitapintható belső valóságát, s ezen felül a főrangú osztály palotája, amely viszont mégis az egész nemzet kultúrnívójának látszatát csillogtatta. A város főúri palotája mégis közelebb állott a középület fogalmához, nemcsak azért, mert pompás megjelenésével a városkép fényét emelte, hanem azért is, mert reprezentatív termeiben a nemzet politikai élete zajlott. A főúri paloták szinte közcélra emelt reprezentatív palotarészén kívül a szorosan vett magáncélra készült helyiségek legtöbbször alig különböztek a város polgárainak enemű otthonrészeitől. E felismerés arra indít, hogy a város főúri palotáját kiragadjuk a magánlakás fogalmi köréből, az épületet pedig hivatása szerint két részre : társasági és lakóterületre különítsük. Bzen elméleti elkülönülés már benne van — a célszerűség kényszerére — a főúri palota alaprajzában. A díszes teremsorok és az intim lakószobák kapcsolódnak ugyan egymáshoz, de nem keverednek egymással. Az említett elkülönülés azután folyamattá válik a XIX. században a feudális életforma elmorzsolódásával. A nemzet kulturális és politikai szintjére új társadalmi osztályok kapillarizalódnak, ezeknek lassan részt kell adni a nemességi osztály feladatköréből és ugyanakkor érintkezni kell velük a közös elvek alapján. Az érintkezésre nem alkalmas már a társaság régi formája, s különösen nem alkalmas a főúri palota kimért levegője, így természetesen válik ketté, most már nemcsak elméletben és az alaprajzon, a főúri palota belső térrendszere, hanem a valóságban is. A közcélú rendeltetésű társasági rész leszakad s az egész nemzet ügyeinek helyet adó középületté nő. A magánlakosztály berendezésében és térkapcsolásában modernizálódik és a család meghitt otthonává lesz. Kzen természetes szétválás az igazi városlakó, a polgár lakóházában már a polgári, illetőleg városi kultúra megszületésével megtörtént. A közép-