Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213
A VATERO-CSAI,ÁD A RÉGI PEST MŰVÉSZETTÖRTÉNETÉBEN 205 A pompás selyemszöveteket hazánkban mindenkor nagyon kedvelték és becsülték. A mohácsi vészig szoros politikai, gazdasági és művészeti kapcsolataink voltak Itáliával. Mátyás király korában számos olasz kereskedő járt Magyarországon. Egy olasz kalmár — névszerint Rasone Buontempo — 25 évig élt Budán. 58 ) Az olasz kereskedők legfinomabb, legfontosabb árucikke a selyem volt. Szépséges brokátjaikkal, bársonyaikkal bejárták az egész országot ; annak legészakibb városában — Bártfán 59 ) — is megfordultak. Hunyadi János és később Mátyás király is gyakran hozattak Firenzéből brokátokat. Mátyás király trónkárpitjait is Firenzében rendelte. Közülük két azonos mustrájú kárpit maradt fenn, az egyik teljes épségben, ma az Erdődy grófok birtokában van, a másikból miseruhát szabtak, amely a boszniai Fojnicán került elő és jelenleg a Zsigmondkápolnában őrzik. B művészi rajzú kárpitokat a Pollaiuolo testvérek tervei szerint zöld bársonybrokátból szőtték. 60 ) B kárpitok kétségtelenül az olasz reneszánsz textilművészetének legnagyobb művészi beccsel bíró emlékei. A királyi udvar mellett a magyar főurak is nägy pártolói a drága szöveteknek. Brről tanúskodnak a fennmaradt régi kelengye- és hagyatéki leltárak, melyek a selyemszövetek gazdag sorát említik. Az írott forrásokat kiegészíti az a páratlanul gazdag emlékanyag, amely hazánkban a régi, értékes textiliákból megmaradt.és amelyet ma is féltő gonddal őriznek múzeumaink és kincstárainki A török hódoltság korában sok török és perzsa, selymet hoztak Keletről a pompaszerető magyarság számára. A magyar díszruhák keleti szabása nagyon jól illett ezekhez az anyagokhoz. A XVIII. században francia selyembrokátokból készültek a magyar öltözetek, míg végre a XVIII. század végén már Magyarországon gyártott magyar selyembe öltözhettek elődeink. A selyemtenyésztés elterjesztésére III. Károly és Mária Terézia korában több kísérletet tettek Magyarországon. 61 ) Sikerült is azt több helyen meghonosítani ; így a Délvidéken, a Bánságban és a Dunántúlon, főkép Tolna- és Baranya megyében már a XVIII. század óta változó szerencsével foglalkoznak selyemtermeléssel. A selyemgubó feldolgozására, legombolyítására létesült a nagyszabású óbudai Filatorium, 62 ) amelyet II. József érdeklődésével és pártfogásával tüntetett ki. A Filatorium működése az épület alkalmatlan volta és a vízhiány miatt nagyon rövid életű volt. Robert Townson 63 ) angol utazó 1793-ban leírja útinaplójában a teljesen elhagyatott, üresen álló, romlásnak indult épületet. A magyarok panaszait is megemlíti, amelyek szerint az osztrák politika minden iparosodási kísérletet megfojt Magyarországon. A helyzet valóban az volt, hogy az osztrákok féltékenyen ellenőriztek minden ipari megmozdulást nálunk. II. József pártolta ugyan kezdődő selyemiparunkat, de I. Ferenc már nem nézte jó szemmel. Uralkodása alatt Milánó visszafoglalása és újra bekebelezése az osztrák tartományok közé nagy akadályokat gördített a magyarországi selyemgyártás elé. Milánó több százados selyemiparával, az olasz áru nagy mennyiségével és olcsóságával nem tudtak az aránylag kis budai és pesti üzemek versenyezni, de — amint azt az alábbiakban .látni fogjuk ^— a Valero-gyár ezekkel a nehézségekkel is sikeresen megküzdött.
