Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213
A VAI+ERO-CSAIÁD A RÉGI PEST MŰVÉSZETTÖRTÉNETÉBEN 203 A selymet 55 ) — a textilművészet e legnemesebb anyagát — a kínaiak fedezték fel. A selyemszövetek nyersanyaga a selyemhernyó fonó nyálmirigyeinek váladéka, mellyel bebábozódáskor gubót sző magának. A gubóban rejtőző bábot forrázással vagy gőzzel el kell pusztítani, hogy a selymet le lehessen motollálni. Az így nyert selyemből több szál összesodrásával megfelelő erősségű, szövésre alkalmas fonalat készítenek. Ez a sodrott-cérnázott fonál a legkülönfélébb selyemszövetek alapanyaga. A selyemnek a textilművészetben való alkalmazására bizonyára a vadon élő selyemhernyó megfigyelése adta az ötletet. A kínaiak legrégibb történelmi munkái említést tesznek a selyemszövésről. Kínában selyemköntösöket viseltek már akkor, amikor még Burópa művelt népei — a görögök és rómaiak — mit sem tudtak a fényűzés e nemes és színpompás eszközéről. A Római Birodalom keleti hódításai és háborúi idején ismerkedik meg a kínai selyemmel, amely azután à császárkor eszeveszett luxusában méltó megbecsülésre talált. Tehát Kr. e. 1—2 századdal válik ismertté és népszerűvé a kínaiak selyme, melyet a végtelen ázsiai pusztaságokon keresztül karavánok juttatnak el az akkori »világ« minden tájára. A kínai selymek szépsége és drágasága méltán felkeltette a külvilág érdeklődését azok készítési titkai iránt. Bármilyen féltő gonddal őrizte is Kína a selyemszövés fortélyait, e titkok idővel mégis kiszivárogtak. Blőbb a közeli India és Perzsia, majd Bgyiptom is sikerrel kísérletezik a selyemszövés meghonosításával. Perzsiában és Bgyiptomban már virágzó selyemkultúra volt, mikor végre Burópába is eljutott ez a művészi ipar. A hagyomány szerint a bizánci birodalom nagynevű uralkodója, Justinianus 533-ban szerzeteseket küldött Kínába, hogy ott kifürkésszenek és megtanuljanak mindent, amit tudni kell a selyemről. A szerzetesek merész vállalkozását siker koronázta, amit fényesen igazol a bizánci selyemszövés gyors fejlődése. A bizánci selyemszövetek nagyon hasonlítanak a mintául szolgáló kínai és perzsa selymekhez. A bizánci művészet, amely amúgy is eklektikus és minden eredetiséget nélkülöz, a selyemszövetek díszítési módján sem sokat változtat, inkább magáévá teszi a keleti formavilágot. A selyemszövés Bizáncból a háborúk folyamán fogságba került görög szövők révén Szicíliába, onnan pedig az olasz félszigetre származott át a XII— XIII. században. Az európai selyemszövés művészete Itália földjén virágzik ki. A XIV. században IyUcca, a XV.-ben Velence és Firenze, később Genova selymei •a leghíresebbek. Itáliában a korai selyemszövetek mustrái folyamatosan elvesztik keleti jellegüket. A keleti díszítőelemek és szimbólumok helyét lassanként az európai művészet stílusjegyei és a keresztény vallás ikonográfiája foglalják el. ; Az eddig ismert damaszt és brokát mellett újfajta selyemszövet jelenik meg a XII. század végén : ez a bársony, amelynek utolérhetetlen mesterei Velence és Firenze selyemszövői, A bársonyok és még inkább
