Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213
A VA^ERO-CSAEÁD A RÉGI PEST MŰVÉSZETTÖRTÉNETÉBEN 199 a kapuzat, az erkély és az ablakok. Leggyakrabban három, ritkábban öt ablak tagolja e rizalitokat. A Valero-gyár hétablakos megoldása szinte egyedülálló. Sajnos, a kapubejárat nem látható a metszeten, így arról nem tudunk fogalmat alkotni. Azonban az egész épület nagyvonalú kialakítása arra mutat, hogy a kapuzat sem maradhatott el az általános magas művészi színvonaltól. Egy levéltári adatra támaszkodva lehetségesnek tartjuk, hogy a Valero-gyárat id. Zitterbarth Mátyás építette. Ugyanis a Valero-testvérek — 1797-ből származó hiteles — leltárában az első tétel így szól : Die Maurerarbeit sammt Materialien von Bürg. Maurermeister Matjiias Zitterbarth 55.230. (florenos). Egyéb tételeknél viszont »Schätzung des... Meisters« szerepel, tehát világosan megkülönböztetik az alkotó és a csupáncsak becslő mestereket. 21 ) A gyár 1797-ben körülbelül 10—11 éve állhatott fenn, tehát a becslés összege nyilvánvalóan nem lehetett más, mint az, amennyibe az^ építés került. Ez az összeg olyan tekintélyes, hogy már magában is eléggé bizonyítja az építtetők művészetpártoló bőkezűségét. Az oldalszárnyak egy-egy 1824-ben hozzáépített pavillonban végződnek, melyeknek építője Hild József, a neves pesti építész. 22 ) Hild olyan hozzáértéssel tervezte e pavillonokat, hogy azok teljesen egybehangolódnak a régebbi rész stílusával. E hozzáépítést Valero Antal, Valero István második fia eszközöltette. Ezen építkezést az a körülmény tette szükségessé, hogy Valero István, illetve Valero Tamás halála után az örökösök osztozkodni kívántak. Az osztozkodást a város fejlődése következtében belterületté vált telek értéknövekedése megnehezítette. A telek egy részét az osztozás igazságos lebonyolítása és egyszerűsítése végett felparcellázták és mint házhelyeket eladták. A parcellázást a két testvér örökösei kétízben hajtják végre. A tulajdonukban lévő területnek egy nagy része azonban az ő kezükben marad. Először 1815 májusában 23 ) kérnek engedélyt az Akácfa-utcára nyíló részen a benyújtott térrajz szerint felosztott négy teleknek a rajtuk lévő épületekkel együtt való eladására. Másodízben ugyanezen év júliusában kérik, hogy az úgynevezett Valero-kertet a benyújtott tervek szerint 24 ) feloszthassák. Az első tervrajz tizenegy telket tüntet fel. A második javított terv 25 ) ugyanezt a területet tizenöt telekre osztja. Ez utóbbi megoldás lett az érvényes, amely szerint a parcellázást foganatosították. Ebből az alkalomból kérnek a Valero-örökösök engedélyt a terven is feltüntetett utcanyitásra. így keletkezett a terézvárosi Valero-utca, amely a legutóbbi időkig őrizte a Valero-család terézvárosi munkásságának emlékét még akkor is, amikor a fejlődő város kíméletlenül elpusztította a díszes épületet, melyet ők annyi gonddal és áldozattal emeltek. A Valero-utca megnyitása következtében saroktelekké vált az a terület, amelyen a gyár állott. Ez az új helyzet szükségessé tette az épület oldalfrontjának kiképzését is. Ugyanekkor épült a már említett két pavillon a Király-utcai részen, amit viszont egy telekkiigazítás tett szükségessé. 26 ) A Hild-féle hozzáépítési tervrajzokon 27 ) ezen egyemeletes payillonok homlokzatát a földszinten pillérekre támaszkodó ívsorba illesztett három félkörös záródású ablak tagolja. Az emeleti részeíi a vízszintes párkányokat összekötő félpillérek közé helyezkednek az ugyancsak félkörös záródású
