Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213

198 CSERNYÁNSZKY MÁRIA Az épületek művészi külsejére különösen nagy gondot fordítottak, így érthető, hogy a Valero-féle gyárépület elkészítésénél is szem előtt tartották a művészi elgondolást olyannyira, hogy az inkább egy pompás kastély, mint gyár benyomását kelti. A XVIII. században a gyári termelés még mindenütt bölcsőkorát élte, de különösen ez a helyzet az agrár Magyarországon. A szükségszerűség rideg szempontjai még nem szorították ki a művészi követelményeket, mint a XX. század fordulóján, amikor a célszerűség és üzleti mohóság kitermelte a legsivárabb épülettípust : a modern gyárat. A Valerók Király-utcai selyemgyára XVIII. századi kastélyépítészetünk általános stílusjegyeit viseli magán. Körülbelül 1783—1786 között épült II. József uralkodása idején.

20

) Mária Terézia (1740—1780) negyvenéves uralkodása alatt építészetünkben még a barokk és rokokó élte virágkorát. Az épülethomlokzatok vonalvezetése mozgalmas, díszítése nyugtalan és gazdag. II. József (1780—1790) korában az épületek homlokzata nyugodtabb, a díszítés mérsékeltebb. E meghiggadás átmenetet képez a XVIII. századi barokk-rokokó és a XIX. század elejének klasszicisztikus építőstílusa között. Mária Terézia és II. József korának építészetében a különbség főleg a külső díszítésben nyilvánul meg. Az alaprajz ugyanaz marad, különösen a nagyobbszabású kastélyoknál, melyek továbbra is ragaszkodnak a »cour d'honneur«-ös, U-alakú elrendezéshez. A Valero-testvérek kastélyszerú gyára is e szokásos cour d'honneur-ös alaprajzot mutatja, amelyhez Európa-szerte az annyira csodált Versailles szolgált mintául. Hazánkban számos változatát találjuk a legkülönbözőbb méretekben a nagyszabású eszterházai hercegi kastélytól egészen a polgári származású Valerók gyáráig. Bár a Valerók Pesten — az ország legnépszerűbb városában — telepedtek le, és céljaiknak megfelelően a városban kellett építkezniök, e gyárépület mégsem mutat városi palotatípust, hanem vidéki kastélyalakot. Ennek főoka, hogy a »Terézia külváros« a mai Terézváros és Királyutca eme része akkor Pest külterületéhez tartozott. Az utcát üres telkek, kertek, szőlők szegélyezték, ahol csak egy-két szőlőskerti ház és villa emelkedett. Ebbe a környezetbe valóban kitűnően illett a kastélyjellegű hatalmas épület, melynek cour d'honneur-jét valószínűleg díszes kerítés zárta le és választotta el a szőlőkhöz, kertekhez s a pesti polgár nyári szórakozóhelyeihez vezető élénkforgalirré'Király-utcától. E kerítés kötötte össze az egyemeletes U-alakú épület — amelynek klasszicizáló átfogalmazása a Vasquez-féle metszeten látható — utcára nyíló oldalszárnyait. E terézvárosi gyárépületnek még egy ábrázolását sikerült felfedeznünk egy 1838-ból való árvízképen, mely a Gyár-utcát ábrázolja, a háttérben a Valero-gyárral. (Kaszás István festménye nyomán Szakmárynál készült litográfia.)

20/a

) A Valero-ház középső főépületének hangsúlyát kiemeli a manzárd-ablakos, kettős tetejű középrizalit, amelynek félköríves ablaksorait pilaszterek tagolják. XVIII. századi kastélyainknak általános jellege a főépület középrészéből enyhébben kiálló rizalit, vagy erélyesebben előreugró pavillon, E középrész helyes megoldásától függ az egész épület művészi szépsége; kiképzésére éppen ezért mindig különös gondot fordítottak. Fontos elemei