Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213

• A Valero-család a régi Pest művészettörténetében. Napjainkban töröltek le Budapest térképéről egy utcanevet, amellyel a régi város egy jelentős emlékének utolsó nyoma tűnt el. Ez az utcanév őrizte meg és jelentette számunkra egy család egyre halványuló emlékét, amely több mint egy félszázadon át tartó munkásságával, művészetszeretetével beírta nevét a város történetébe. Az egyre növekvő főváros a fejlődés természetes következményeképpen egymás után szívta fel a múlt oly becses művészeti emlékeit. így tűnt el a régi városháza, a régi Dunasor szépsége és maguk a tornyos kapukkal díszített ősi városfalak. Ezen feledésbe merült emlékek felidézése és megörökítése immár a történész feladata. A régi Pest és Buda még a múlt század küszöbén jelentéktelen kis város volt. Az ország központjában fekvő két testvérváros századokig sínylette a török hódoltság igáját, s így fejlődésében elmaradt. A szürke kisvárosi jellegből közülük a síkon elterülő Pest emelkedett ki gyorsabban : a XIX. század első felében már a magyar ipar és kereskedelem, a politikai, irodalmi és társadalmi élet fővárosa. A XVIII. században jóformán csak a mai Belváros állott. A Lipótváros homokbuckás, lakatlan terület ; a Terézváros nagykiterjedésű kertekből, szőlőkből és szántóföldekből álló külváros volt. A fejlődő Pest azonban egyre jobban terjeszkedett az akkori külvárosok felé. A nagy kerteket, földeket házhelyekre parcellázták és ilyenkor a telkek hasznosabb felosztása egy-egy új utca nyitását tette szükségessé. így nyitották 1815-ben a Terézia külvárosban a Valero-utcát, amikor Valero István és Tamás örökösei a több holdnyi kiterjedésű Valero-ingatlant házhelyekre osztották fel. Ez az utca a terézvárosi plébániatemplom közelében a Királyutcát kötötte, illetve köti össze a Dob-utcával. A Valero-utca még ma is fennáll, de nemrégen átkeresztelték és jelenleg Kürt-utca "a neve. A Valero-utca nevének megváltoztatásával az utolsó nyom is elveszett, amely a Terézvárosban a Valero-család munkálkodására emlékeztethetne. A Spanyolországból

1

) a Bánságba

2

) és onnan Pestre telepedett selyemgyáros nemzetség két nagyszabású épületet emelt Pesten. Ezek közül az egyiket még a XVIII. században építtette Valero István és Tamás a Királyutcában. Ez a kastélyszerű, hatásos külsejű selyemgyár nyomtalanul . eltűnt, és ma már csak egy metszet őrzi számunkra hajdani szépségét.