Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Huszár Lajos: A budai pénzverés II. Lajos korában 176-193
180 HUSZÁR I.AJOS az engedélyes. Ilyen engedélyt nyert pl. Kassa városa a kassai pénzverőre, Zrínyi Miklós a kosztainicai pénzverőre, Eysser Jakab és Pythys Miklós német kereskedők a pozsonyi pénzverőre stb. Gyarmathy Balassa Ferenc nógrádi főispán arra kapott engedélyt, hogy saját ezüstjét veresse pénzzé a visegrádi verdében, és egészen bizonyos, hogy mások is kaptak hasonló engedélyeket. A magánosok pénzverése természetesen távolról sem folyt valami lelkiismeretesen, és gyakran a törvényes 4 latnál is kevesebb ezüstöt tartalmazott a' kivert pénzük. így érthető Sperfogel Jakab lőcsei krónikájában a panaszkodás, hogy az új pénzben nem volt négy lat ezüst. Általában Sperfogel krónikája hűségesen elpanaszolja mindazon bajokat, amelyeken az országgyűlési végzések segíteni szerettek volna. Elmondja, hogy a régi pénz két újat ért, a külföldiek nem fogadják el, és a drágaság rendkívüli módon emelkedik. 16 ) A régi pénz értéke azonban — mint ilyenkor természetes — állandóan emelkedett, és elkértek 3—4 nova monetát is egy antiqnáért. Mindenki igyekezett az új pénzt kiadni és a régit őrizni. Ezért pl. 1524 augusztus 6-án a király kénytelen volt ráírni Medgyes városára, hogy tudomása szerint Erdély egyes részeiben, többek között Medgyesen is, felvásárolják a régi pénzt. Megbízta ezért a szebeni pénzverdét, hogy az ilyeneket kutassa ki és tőlük a beváltott pénzt vegye el. 17 ) Hasonlóképpen már előbb, 1524 július 2-án a kassai pénzverő prefektusai átírnak a rimaszombati polgároknak, hogy ezüstöt és régi pénzt szigorú büntetés terhe alatt senki másnak ne adjanak el, csak nekik. 18 ) Egyszóval minden téren ugyanazok a jelenségek, melyek az inflációs pénzek kibocsátásánál mindenkor és mindenütt tapasztalhatók. Még az új pénz elnevezésében is kifejezésre jutott az annak hitványsága felett érzett elkeseredés. A hivatalos iratok eleinte általában a nova moneta megjelölést használták, a köznyelv azonban hamar cuprea moneta (rézpénz) névvel illette. 19 ) Kétségtelen, hogy erre a névre a sok négy latosnál is rosszabb, tehát valóban csaknem tiszta réz, magánveretű új pénz adott okot. Kétséges, hogy a Sperfogel krónikájában emlegetett állítólagos lőcsei veretű »Czinderling« erre a pénzfajra vonatkozik-e? Ellenben bizonyos, hogy az osztrák forrásokban szereplő »Schaftreiber« megjelölésen a magyar nova monetát kell érteni. 20 ) Végül Schönvisner és Weszerle említik egy régi forrásból az »Elenkesch« elnevezést. 21 ) E forrás szavai szerint »ebben az évben [1523] Magyarországon az Elenkesch nevű nova monetát verték«. Az elnevezés értelme bizonytalan. Weszerle az »ellenkező« szóval próbálja valahogy kapcsolatba hozni. Schönvisner szintén így értelmezi, de egyben felveti, hogy esetleg azt akarja ez a kifejezés megjelölni, hogy az új pénz a réz nagymértékű keverésével tért el a korábbi jó ezüstpénzektől és ezért nyerte a népnél a »fonák« nevet. Végül Szerémi krónikája is beszél a nova monetáról és arról a nagy kárról, amelyet ez a pénz az országnak okozott. O minden bajt elfogultságában a királynénak tulajdonít, de személyes ellenszenvét leszámítva, feljegyzései az általános jellemzésen túl azért is figyelemreméltók, mert adatai elsősorban mindig a budai pénzverésre vonatkoznak. Mint írja, 22 ) az új pénzből a lakosság ötöt értékelt egyenlőnek Mátyás király egy dénárjával, végül 32 lett egyenlő 10 darabbal. Egy pisetum ezüstöt tettek- egy márka vörösréz közé és ezt bocsátották a polgárok közé, kik szegények
