Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175

154 BARACZKA ISTVÁN és rendezte, sőt a legnagyobb valószínűség szerint ő maga vetette meg egy komolyabb városi levéltár alapját. Bár az Instructio 13. pontja már 1746-ban intézkedik arról, hogy az adókezelésről, valamint a város egyéb pénzügyeiről is számadást vezessenek, az óbudai levéltárral csak az 1751. évtől maradtak reánk a város számadásai. Közülük az 1752. évi nem is teljes. A számadásokból kitűnik, hogy a városnak az adó beszedésére és pénzügyeinek nyilvántartására külön tisztviselője volt, a számvevő (Einnehmer). 1751-től ismerjük e hivatal vezetőit is : 1751—1752 Wohlmuth Fülöp 1753—1754 IV. 30-ig .. Bauer István 1754. V. 1-től 1758-ig I^ambeckh Ferenc 1759—1766 .....;. Taflinger Mátyás Javadalmazásuk 1766-ban évi 50 forint volt. A számadások írásbeli részét —- legalább is a reánk maradt, tisztázatnak látszó példányokat — a jegyző készítette. A számvevő azonban teljes anyagi felelősséggel kezelte a város pénzét. Hogy az anyagi felelősséget valóban érvényesítették, azt bizonyítja Bauer István és Lambeckh Ferenc esete. Az előbbinek hagyatékából kérlelhetetlenül levonják a nála tapasztalt hiányt,

44

) az utóbbi pedig évi száz forintos részletekben köteles törleszteni azt a 700 forintot, amellyel öt esztendei hivatalviselése végeztével nem tudott elszámolni. Ezek a hiányok nem annyira a számvevő mulasztásain, vagy vétkes pénzkezelésén, mint inkább hozzáértésének hiányosságán múlottak. Bizonyság erre a város vezetőségének lyambeckh Ferenccel szemben tanúsított magatartása, amikoris egyrészt kamatmentes részletekben teszik számára lehetővé a hiány visszafizetését, másrészt a 700 forinton felül lévő 36 forint 56 és % dénár hiány megtérítését — hű szolgálatait méltánylandó — elengedik.

45

) Egy magyar és egy német nemzetiségű kisbíró (Kleinrichter) egészítette ki a tanácsot és ezzel egyúttal a szorosabb óbudai közigazgatás személyzetét. Kilétüket — a tisztújításoknak több ízben említett hiányos feljegyzése miatt —• a rendelkezésünkre álló forrásanyag homályban hagyja. Csak egyes esztendőkben ismerjük a kisbírókat. így 1757-ben Pankay András és Schmeller Pál,

46

) 1759-ben Nemes György és Ivucanics Mátyás viselik e tisztet.

47

) Teendőikre a legkifejezőbben rávilágít a fogalmat egyébként is teljesen fedő és a magyar nyelvben régebben használt futosó bíró kifejezés.

48

) Javadalmazásuk 1757 január 1-től 10 forint készpénz, 3 pár új csizma, 16 mérő gabona és 9 forintnyi egyéb, természetbeni járandóság. 4 9

) 1762-ben fizetésük némi javítását rendelik el, amikor évi 2 forintot juttatnak a kisbíróknak és az éjjeli őröknek csizmáik javítására.

50

) 1766-ban készpénzfizetésük már fejenkint 25 forint.

51

) A mai értelemben vett rendészeti feladatok ellátása volt a feladata az éjjeli őröknek (Nachtwächter), mezőőröknek (Grünhüter), erdőőröknek (Waldhüter). Volt még a városnak szolgája (Gemeinde Knecht) és kocsisa is (Gemeinde Kutscher). E kisebb jelentőségű állások szervezéséről az Instructio nem tesz említést. A városi élet természetes szükségletei kívánták