Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175

ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVE 1746—1766. 155 meg munkájukat, személyük kiválasztása és javadalmazásuk megállapítása kizárólag a tanács jogkörébe tartozott. • Óbuda város közigazgatásának csaknem egész feladatkörét meghatározzák az Instructio rendelkezései. Általánosan jellemző e rendelkezésekre, hogy belőlük a város földesúri mivolta erősen kidomborodik. Tartalmi szempontból a legtöbbjéről kimutatható, hogy közvetve vagy közvetlenül a földesúri szolgáltatásokat biztosítják és a lakosság érdekeivel párhuzamosan a földesúr javait is védik. Ha pl. a szabályzat a város tűzbiztonságáról intézkedve a kémények vizsgálatát, a tűzoltószerekről való gondoskodást a városi tanács feladatául tűzi ki, nem mulaszt el egyúttal arra se rámutatni, hogy az erdőtűz milyen károkkal járhat és megtiltja az erdőben való tűzrakást. Ez viszont már kétségtelenül inkább földesúri, semmint városi érdek, mert az erdő a földesúré volt. Vagy ha pl. az idegenek ingatlanvásárlását és a városban való tartózkodását a földesúr beleegyezéséhez köti, illetőleg megtiltja, nemcsak a lakosságot akarja megóvni a káros idegen személyek befolyásától, hanem egyúttal mentesülni akar a szökött jobbágyok befogadása miatt esetleg bekövetkező kellemetlenségektől. Az érdekek ilyen és hasonló szétválasztásáról az Instructio nem beszél, de soraiból jól kivehető az a föltevés, hogy a földesúr érdeke a városé is és viszont. Óbuda földesúri városi jogállására azonban nem annyira ezek a természetes tények mutatnak rá, hanem az Instructionak azok a jogi tényeket alkotó rendelkezései, amelyekben a földesúr másodfokú közigazgatási hatóságként szerepel. Az elsőfokú és a város hatáskörében elintézett ügyeknél mindemellett felügyeleti jogokat is tart fönn magának. Az adó- és katonai szolgáltatások ügyeitől eltekintve nem is folyik be ténylegesen egy hatóság sem a város közigazgatásába. A közigazgatási feladatok megoldásának részletkérdéseivel az Instructio nem foglalkozik. Rábízza azokat a tanácsra és a bíróra. A bíró és a tanács rátermettségétől függött tehát az óbudai közigazgatás sikeres működése. A városnak, hogy feladatait megvalósíthassa, bizonyos anyagi erőforrásokkal kellett rendelkeznie. Bzek az anyagi erőforrások 1746—1766 között nagyjában a következő csoportokra oszthatók : a) bizonyos állandó jellegű, adószerű szolgáltatások b) ingatlahátruházási illetékek c) eljárási és becslési díjak 4) panaszbeadványi illetékek e) korcsmabérletek /ja bírságpénzek %-e. •••••- Az állandó, adószerű szolgáltatásokat az állami, megyei és földesúri szolgáltatásokkal együtt szedték be..Külön adókönyvet (Portion Buch) vezettek,! 1754-ből maradt reánk a legrégebbi. A könyv egy oldalára két-két adózót vettek fel és az egyes adózók neve után részletezték szolgál-