Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Fekete Lajos: Mohamedán vallási és szellemi élet a törökkori Budán 119-141

MOHAMEDÁN VAIJ.ÁSI ÉS SZELLEMI ELET A TÖRÖKKORI BUDÁN 135 Allah : egy, Allah örökké való, Ó senkitől s Tőle senki nem származik, és nincsen senki hozzá hasonló«,

51

) s maga a hitvallás is csak kevéssel volt hosszabb : »Hiszek az egy Istenben, prófétájában, szentkönyvében, angyalaiban és az utolsó ítéletben«, ahol az »Isten« neve alatt Allah, a »próféta« neve alatt »Istennek utolsó földi követe«, a próféták pecsétje : Mohamed, a »szentkönyv« alatt Mohamednek magasan szárnyaló, kötött prózában írott tanítása, a Korán volt értendő, »Isten igéje«, mint a mohamedánok mondták, mert azt hittik szerint Isten először a Szent Iyélek, majd Gábor arkangyal közvetítésével, ennek 24.000 látogatása során maga adta a próféta tudomására. Az ima viszont azért volt terhesebb minden más parancsolatnál, mert abban az időben, amikor Buda török uralom alatt élt, török földön gyaurság vádja nélkül nemigen volt elhagyható, elmondása pedig szigorúan megszabott körülményei és részletei : kötött időpontja, előzetes mosakodás (abdeszt), az esedékes fohászok (rekat) száma, a helyenkint szabályszerűen végzendő felállás, letérdelés, arcraborulás betartása miatt minden más parancsolatnál több tudást, fegyelmet és fáradságot kívánt, utóbbit azért, mert mindennap ötször kellett elvégezni, s miatta mind a munkát, mind a pihenést mindennap ötször kellett megszakítani. A többi parancsolat betartása nyilván nem volt ilyen nehéz. A ramazánhavi egyhónapos böjt napközi lemondásáért bőséges kárpótlást nyújtottak az éjszaka órái, a hangos ramazáni éjszakák, melyek az esti csillag feljövetelétől hajnalhasadásig vidám lakomázásokban teltek el ; a közterhek viselését pedig, mint a szervezett közösségi élet természetes velejáróját, egyrészt a politikai élet terhére lehetett írni, másrészt aránylag könnyen el lehetett viselni, mert a mohamedán a nem-mohamedánnal szemben a gazdasági élet számos terén előnyöket élvezett. Még a mekkai szentföld meglátogatása, a nagy zarándoklás (hadzs) fenyegette volna az igazhívőt nagy anyagi megterheléssel, ez a parancsolat azonban az iszlám nagy szétterjedése következtében magától lehetetlenné vált, úgyhogy teljesítése alól a természeti törvény erejénél fogva érezhette magát feloldva az ember. Valóban, a budai és magyarországi mohamedánok mind kivonták magukat alóla : azokban a nyilvántartásokban, amelyekbe katonaemberek szentföldi zarándoklatra kapott szabadságai kerültek bejegyzésre, magyarországi törökök neve egyáltalán nem fordul elő;

52

) akik tehát Budán, elég számosan, »a szent föld zarándokának« : hadzsi-nak nevezték magukat, ezt az értékében ekkor már hanyatló címet nem innen, Budáról vagy Magyarországról tett zarándoklattal szerezték meg, hanem korábbi szolgálataik folyamán Anatóliából vagy Szíriából, vagy egyszerű módon azért vették fel, mert sok földet bejártak s vándorlásaik közben szentek hírében álló emberek sírját itt is, ott is felkeresték. Volt a mohamedán egyháznak egy hatodik parancsolata is : a nemmohamedánok ellen évről-évre megismétlődő »szent háború« : a dzsihdd, ez azonban nem az egyént, hanem a közösséget kötelezte. A vallás ezt a parancsolatot az államra ruházta, s mint a magyarországi török uralom szüntelen harcaiból ismeretes, azt a török állam is magáévá tette, ezzel még a lehetőségét is kizárva annak, hogy nyugati határain nem-mohamedán szomszédaival békés élet alakulhasson ki.