Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Fekete Lajos: Mohamedán vallási és szellemi élet a törökkori Budán 119-141
130 FEKETE LAJOS Forrásaink valamennyi között legtöbbször a Gülbaba-tekkét emlegetik, ez volt a legrégibb s egyben a legtekintélyesebb és legnagyobb budai dervisotthon, 60 dervist foglalt magába akkor, mikor a többi tekke csak 10—20 tagot számlált. 25 ) A Gülbaba-tekke a Bektas-rendhez tartozott, melynek alapítója gyanánt Hadzsi Bektas Veli-t tisztelik, azt a mohamedán »szentet«, akinek a XIV. század első felében a janicsárok megalapításának gondolatát tulajdonítják. Innen van, hogy a rend a janicsárokkal mindenütt erős kapcsolatot tartott, a janicsárokat mint külső tagokat magához fűzve, ezeknek szellemi vezetője, rendháza ezeknek titkos gyülekezőhelye lett s ezek kapcsán a rend politikai akciókba is bocsátkozva, az államhatalommal ismételten összeütközésbe került. A budai Gülbaba-tekke, az 1543 és 1548 közötti évekből Mehmed pasa alapítása, 26 ) nem volt szegény, ingatlanokkal is bírt. Több olyan ingatlan, mely a középkorban a katolikus egyházé volt, így az egykori »felhévizi templom«, az egykori Szent Mihály-kápolnához tartozó két ház, az azon a tájon álló öt »papi ház«, az ottani kolostor és a Király Jánosfürdőnek, nyilván a mai »Császárürdő«-nek négy háza, meg »bizonyos szántóföldek« a tekke tulajdonához tartoztak, azonkívül a tekke egész Solymár községet bírta, 27 ) mindezeket valószínűleg megalakulása óta mint állami adományt, s a tekke sejchje rendszeres illetményt is húzott a kincstártól. 28 ) De a rendtagok, hogy házuk még jobban tudjon hivatásának megfelelni, önmagukat a koldulásig is megalázva, állandóan élesztették és igénybevették híveik áldozatkészségét. A rendház ugyanis sokat költött a szegények támogatására, az akkori idők utasainak ingyenes beszállóháza és a szegények ingyenkonyhája volt, a mohamedán-török világ szokása szerint minden utasnak három napig meleg otthont és ételt adott, egy darab kenyérrel egy tálka búza- vagy rizslevest, ünnepnapokon édeskalácsot is. Ugyanez a Mehmed pasa emeltette egy dervis : Gülbaba sírja fölé azt a sírkamrát, türbé-t is, melyet az idő később mohamedán zarándokhellyé avatott, és a sors sokkal jelentősebb épületek pusztulása közben máig megkímélt. A harcterekről szerencsésen hazatért gázik, messze földről Budára érkező mohamedánok, »tengerek és szárazföldek vándorai«, az. egész török korszakon, másfélszáz éven keresztül mind szorgalmasan látogatták a türbét, sőt a török uralom letűntével idegenné, ismét hitetlenné vált földön is sokan felkeresték, hogy a nagy sírnál a halott és saját lelkük üdvéért egy rövid fohászt, egy fatihát imádkozzanak. 29 ) Egyesek hódoló és köszönő szavakat is véstek a türbe falára, a sokat idézett török utazó,. Kvlia Cselebi, egymaga három verssel fejezte ki mélységes tiszteletét a szentéletű ember irányában, aki »fejénél a bektasiak fényes fövegével, virágok között alussza örök álmát«, 30 ) s 120 év távlatából —• ennyi választotta el Gülbaba állítólagos élete korától — már sokat tudott róla beszélni : hogy Gülbaba a próféta családjából származott, hogy szigorú lelki életet élő ember volt, hogy maga Szulejman szultán is sokra becsülte és holta után holttestét, tiszteletadásul, egy darabon maga is vitte sírja felé,, sőt Buda várát és a magyar tartományt a török birodalomhoz csatolva, Gülbaba oltalmába ajánlotta, Gülbabát Buda védszentjévé (gözdzsü)
