Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Fekete Lajos: Mohamedán vallási és szellemi élet a törökkori Budán 119-141
120 FEKETE IAJOS meg, éppen úgy, ahogy 145 évvel később Buda visszafoglalásakor az ugyancsak ép állapotban keresztény kézre került mohamedán templom felszereléséből a keresztények sem tartottak és nem őriztek meg egyetlen darabot sem. A jelesebb tárgyakat mint hadizsákmányt elvitték Isztanbulba, ágyúk, profán világi tárgyak között, s ezeknek további sorsáról csak a legritkább esetben érkezett valami hír. így került már 1526-ban a török fővárosba és később az Aja Szófiába, ekkor mohamedán főtemplomba, mihrab-jának két oldalára a Nagy Boldogasszony-templom két ezüst gyertyatartója, 1 } melyeket a törökök máig nagy becsben őriznek, s ugyancsak Isztanbulba, a bizánci korszak Hyppodromjára, a törökkori At mejdáni-ra Ibrahim pasa palotája elé a budai palota Szombat-udvarának három bronzszobra, Apollóé, Dianáé, meg a Mátyás király kivégzett bátyja, Iyászló emlékére állított Herkules-szobor, melyeket lázadó janicsártömegek már nem sokkal később, az Ibrahim pasa megöletesekor támadt zavargásokban darabokra törtek. 2 ) Ami a templomok eltávolításra ítélt anyagából nem érte meg a hosszú szállítás nehéz munkáját, azt itt Budán használták fel új célokra : a nehéz művészi munkákat, faragott köveket, reliefeket leszerelték, mert az ő istenházaikba nem illettek bele, s azután lecsiszolva vagy nyers oldalukkal kifordítva, tehát közönséges épületkő gyanánt dolgozták be új építményeikbe, ha pedig még ennyi egyszerű anyagértéket sem tudtak felfedezni bennük, akkor összetörték, szétdarabolták azokat, így különösen a szobrokat és képeket vallási okokból is, mert tanításuk szerint ezeket bálványoknak tartották. Buda tömérdek vallási jellegű középkori képe és szobra közül egyedül a Nagy Boldogasszony-templom Szent György-reliefje menekült meg, a későbbi törököknek is nem csekély csodálkozására, amiért ezt Bvlia Cselebi még 120 évvel később is szükségesnek látta megmagyarázni. 3 ) Szerinte a szobrot azért kímélték meg Szülejman harcosai, mert maga Szülejman szultán, »ráborítván felséges palástját«, azt elrejtette előlük ; de ennél valószínűbb, hogy nem vették észre, vagy felismerték benne Szent Györgyöt, az ő nyelvükön Hizir Eljász-t, népies nevén : Hedrellesz-t, egy Szent György és Illés próféta alakjából eggyéforrott misztikus személy képét, aki a törököknek is »szent« embere volt, felfogásuk szerint ma is él és mindenkinek segítségére jön, aki hívja őt. 4 ) A teljesen kiürített templomok lefosztott falait bemeszelték, majd geometrikus vonalas díszítéssel, ábráknak rheg virágok rajzának végtelen sokaságával borították, azután szalagszerűen körbefutó Korán-idézetekkel és — képek gyanánt — feliratos táblákkal díszítették, Allah, Mohamed és az első négy kalifa : Abubekir, Omar, Oszmán, Ali nevével vagy valami rövid imával. A szöveg arab nyelven, arab írással volt írva, az írásnak rendkívül dekoratív változataiban, melyeknek létrehozásában és alkalmazásában versenyre keltek a mohamedán népek, hogy az alakábrázolástól eltiltva, itt fejtsék ki művészi ösztönüket ; ebben a versenyben a törökök is kiválóan jeleskedtek, az írást nemcsak gondolatok kifejezésére szolgáló eszköznek használva, hanem egyben gazdag ornamentikái elemmé is kifejlesztve. A »jeruzsálemi török templom képe«, melyet Gerlach 1573-ban az egyik budai dzsámi falán felrajzolva látott, 6 ) valószínűleg szintén ezt a templomot, a középkori Nagy Boldogasszony-egyházat díszítette, a kép maga pedig a mekkai Fekete Kő temploma, a Kába képe volt. .