Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118

106 RBXA DEZSŐ a túlsúlyban németekkel megtelt óriási nézőtér, melyben csekély számban csak a várt botrányt élvezni akaró magyarok voltak, így ünnepelt egy magyar énekesnőt, aki első énekének első ütemével egyszerre elhomályosította a közönség ünnepelt, különösen pedig az arisztokrata ifjúság dédelgetett kedvenceit. Déryné rendkívüli sikere — nem szólva arról, hogy csőstől özönlöttek feléje a makacsul visszautasított csábítási kísérletek a németek részéről, hogy tagadja meg magyarságát és legyen a gazdag aratásokat ígérő német színpad primadonnája — arra bírta a színház igazgatóságát, melynek elnöke akkor báró Orczy Lőrinc, a nagy színészetpártoló főúr volt, hogy még négy fellépésre kösse le a nagy magyar énekművésznőt, de ez már lehetetlen volt, mert a fehérvári direkció és közönség visszakövetelte üdvöskéjét, úgyhogy Déryné nagy sikereinek sorozata a pesti német színpadon hirtelenül véget ért. . A páratlan nagy magyar diadalról, melyet a magyar művészet a német felett vívott ki, legrészletesebben és legközvetlenebbül a SzépLiteratur

ai Ajándék tudósította a közönséget. A lap Tudósítás rovatában hosszabb cikket közöl 35

) e címen : Tudósítás A Nemzeti Játék-Szín elő meneteléről. A szerző nem nevezi meg magát, csak egy háromszöggel, a görög delta öregbetűs jegyével szignálja : AErre körülbelül volt is némi oka, mert a szerző nem volt más, mint Prepeliczay Samu, Déryné kitartó lovagja, aki nem mulasztotta el, hogy szerelmesének hihetetlen sikerét az egész ország tudomására ne hozza, meg ne örökítse. Sokat levont volna az akkoriak szemében, különösen pedig a színészvilág előtt, ha a cikk a legérdekeltebb fél nevével lát napvilágot. A cikknek Dérynére vonatkozó része így hangzik : ». . . A' magyar színészet' kiválóságáról legközelebb még bővebben is meggyőződhetett Fő Városunk, midőn Déryné Asszony a' Székes Fehérvári Színjátszó Társaságnak egyik tagja a' Pesti roppant Városi Játékszínen a' Helvetiai Háznép nevezetű Énekes-Játékban Emelina személyében fellépvén művészi tsinosodásának tagadhatatlan bizonyságait adta, tigy annyira, hogy a' korántsem könnyen kielégíthető 's számosan egybesereglett Néző Község tökéletes megelégedésének szokatlan jeleit nyeré. Ha tehát olly kevéssé kedvező körülmények között is, a' millyenekben a' Nemzeti Játékszín eddig volt, illyen előmeneteleket tehettek annak tagjai (mert kéntelenek vagyunk fel tenni, hogy többen haladhattak Déryné Asszonnyal egyaránt) mit várhatnánk tőlük, ha tökéletesedésökre ollyan s annyi alkalmatosságot nyerhetnének, amillyennel Hazánkban elég háladatlanul élnek vissza az idegen Játékszín tagjai! Déryné Asszony a Játékszíni míveltségnek valóban azon a léptsőin láttatta magát, mellyen a művészi tökelletességhez a tzél erányos használás mellett tsak kevés lehet már hátra ; kellemetes hangjának bájoló hajlóssággal egyesített hatos tellyessége* a természettől nyert legtsalhatatlanabb biztatásul szolgálhat néki minden akadályok meggyőzésére, mellyek művészi tökéletesedése ellen tsoportosod-