Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
102 REXA DEZSŐ A császárt a hűségben mindig elsőnek hirdetett csehek barátságtalanul, hidegen fogadták, a jó magyarok ekkor annál több melegséggel és rajongással hódoltak a látogatónak. Ezért aztán Ő Felsége soha nem volt kegyesebb a hű magyarokhoz, mint ekkor. A Magyar Kurír 28 ) cikke ezt ki is domborítja, midőn mondja : »De Ő Ts. Kir. Felsége is úgy mutatta, melly tisztelettel légyen a' M. Nemzethez és melly nagy figyelmetességgel viseltessék az illyen közönséges Nemzeti Intézetekhez, mert a' Theátrumban tellyes nemzeti öltözetben, kalpagosan, övesen, palástul (pelinkára) vetett mentében méltóztatott megjelenni 's ez által serkentő példát adni Hazánk Nagyjainak mind az öltözet, mind a' Nyelv kedvelésére. — A' Felségek azt a' Betstiletet tették a' Nemzetnek, hogy a' Játékot végig megvárták, amidőn a' színes hódulást ezer meg ezer Éljen kiáltás tetézte.« Az ilyen királyi kegynyilvánulás természetesen magával hozta, hogy a magyarok sem voltak soha olyan hódolatteljesek Habsburg uruk iránt, mint ez alkalommal. A királyhűségnek ez a mértéke nem minden hazafi lelkében élt. »A Magyarok viselete Budán az egész nemzetet nevetségessé teve Európa előtt« — írja gróf Dessewffy József egy Kazinczy hoz intézett levelében, 29 ) s mint írja, »a' császár maga is sokallotta az ünneplést, mondván : totus mundus stultisat. . .« (megbolondult az egész világ). Erre a lesújtó ítéletre a magyarok azzal szolgáltak rá, hogy mindenki fel akart tűnni királyhűségével. »Sokan temérdek portékákat szedtek fel a' boltokból, hogy gazdagoknak látszassanak és tisztelkedhessenek.« A királyi pár is hízelegni akart a magyarságnak. »Gróf Teleki Lászlónét megtsókolta a' Királyné, a Király pedig kíséretével elment a theátrumba, a székesfejérvári színészek előadására« — írja ugyancsak Dessewffy József. 30 ) Hogy a vidékről berendelt színészek fellépésének volt köze a királylátogatáshoz, azt igazolja az is, hogy első előadásukul Szentjóbi Szabó László királydicsőítő nemzeti érzékenyjátékát adták, melynek akkor igen sokat jelentő címe volt : Mátyás Király, vagy a nép szeretete jámbor fejedelmek jutalma. A két városban szertehordott színcédulákon is kivirított az általános boldogság érzete, hogy I. Ferenc magyar király »jámbor fejedelem«, akit »a nép szeretetével jutalmaz«. A királynapok tombolásig lelkes hangulata tehát a nagy este előtt is hullámokat vetett a nagy színházban, s az ünnepélyes előadáson még lelkesebb lehetett a lojális hangulat. A fény és pompa gyönyörű keretet adott annak a képnek, midőn a magyar király magyar nemzeti viseletben, nagy, tőlünk nyelvben, nemzetiségben, érzésben teljesen idegen kíséretével — egy Kisfaludy Károly írta magyar történelmi drámának előadásán ott ült a páholyban. A Tatárok Magyarországban is más formát kapott erre az estére, öt felvonásból négy lett; s a felvonásokban is sok törlést eszközöltek, amivel az értelem nem egyhelyen bizonytalanná lett. De nem baj ! A király úgy ülte végig és éppen úgy megértette vagy inkább meg nem értette, mint ha nem lett volna megkurtítva, s ami fő : — az előadásnak »9-tzedfélkor« vége kellett, hogy legyen s akkor véget is ért.
