Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118

A SZÉKESFEHÉRVÁRI NEMZETI SZÍNJÁTSZÓK PESTEN ÉS BUDÁN 101 ségről, Meljre nézve a' hazainduló Nemes Társaság kéntelen őtet a' Pesti Tudományi Mindenségnek emberbaráti gondviselő orvosi karjai között nagyni, megtévén tisztességes Eltakaríttatása felől való rendelést«. A jólelkű bohém nép, a színész, nem hagyja el társát ; a szegény ottmaradt Farkas ápolást a német színésztársaktól kapott^ azok nem hagyták el, ők fogták le a szemét, és amikor másnap kivitték a temetőbe ï— a szomorú menetben ott lépkedtek a gyászoló német aktorok. A Magyar Kurir 27

) így írja le a temetést : ». . . Az itt Való Német Theátromi Társaságnak tagjai különösen kikérték magoknak, hogy néki a' végső Tiszteletet is megadhassák és összvességesen mindnyájan kisérhessék. A' temetés külömben is diszes volt, minthogy az Universitásnak, melynek ő egykor tagja volt, tanulóji számosan meg jelentek és a' Nemzeti Theátromnak több kedvelőji kisérték. De különösen szomorú pompát szerzett a' temetésnek az, hogy a' Német Theátrumnak musikai karja kettős osztályban felváltva harsogtatta a' halotti kesergést. A' koporsó mellett pedig ugyan a tisztelt Német Theátromi Társaságnak első tagjai gyászöltözetben vitték a' fáklyákat. Az egész gyászos pompának igen szivreható része volt az, hogy a theátromi énekesek mind a' háznál való búcsúzáskor, mind a' Váczi Kapuban lett végső megszenteléskor, mind végre a' Marokkai ház előtt az utolsó meg váláskor, Fusz magyar születésű muzsika mesternek, és Tuczek úrnak szerzeménye szerént zengedezték a' szomorú butsuvételt. Illy szép egyességet, illy nemes barátságot, 's a' finomabb culturát másokban is betsülő érzést, midőn tisztelettel megemlíteni hazafiúi kötelességünknek tartottuk, el nem mulathatjuk.« Gyöngyössy Betsületbéli Tiszt úr is szépen zengedezi Nefelejts-ében a társuk nélkül már haza ért fehérvári színészeknek : Ne sírjatok hiv Társai! majd lenéz Ó Rátok, édesden mosolyogva kiterültt karokkal, 's a' magoss Ég Csillagiból köretekbe rebben! A második emlékezetre méltó eset annál ragyogóbb és jelentősebb. 1820 szeptember 18-án történt először, hogy a magyar király magyar színielőadáson vett részt. Kisfaludy Tatárok Magyarországban című vitézi játékát adták, melyen I. Ferenc osztrák császár fényes kíséretével megjelent és azt az utolsó felvonás utolsó szavaiig végig ülte. Az 1820. évi királylátogatásnak, mint mindig, mélyenjáró politikai okai voltak. A magyar király a maga jószántából nem jött soha hű magyarjai közé. A pest-budai királyfogadásnak alapjában megvoltak a maga politikai okai, de az örömmámorban úszó nép csak. később ébredt rá, hogy talán ezt a látogatást egy kissé ki lehetne használni a jogos magyar érdekek számára.