Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118

100 REX A DBZSO s az e napokra eső pest-budai királylátogatás a magyarázata a fehérváriak rövid ittlétének ; az idény rövidségét is ez a lojális nagy ünnepség ma^ gy arázza. A bécsi udvar magyarországi látogatása a diplomatikus magyar kancellária terve volt, éppen úgy, mint az, hogy a királlyal végig ület egy magyar theátromi játékot. Gróf Brunszvik József, a színházak akkori bérlője felsőbb parancsra meghívta a székesfehérváriakat, s így jöttek át azok e rövid látogatásra a szomszédból. Az 1820. évi vendégjátékoknak két különösen emlékezetes momentuma volt. Az első egy különösen megható epizód. A társulat egyik széptehetségű tagja, Farkas János, tüdőbajban szenvedvén, a kór annyira elhatalmasodott rajta, hogy a társaság, midőn június 5-én visszatérendő volt székhelyére, kénytelen volt nagybeteg társát otthagyni és felkérte a német színtársulatot, hogy a halálos beteg Farkast utolsó napjaiban el ne hagyja és temesse el.

25

) Farkas, mielőtt a színpadra lépett, orvostanhallgató volt, és így az orvosi egyetem neves tanárai kettőzött gonddal igyekeztek élete utolsó napjait megkönnyíteni. A német theátristák ápolták és kísérték ki az úgynevezett váci temető akácos hantjai közé. Gyöngyössy János, »a Felséges Magyar Királyi Helytartó Tanács Számvevő Hivatalának Adózói ésUrbariomi Osztályában Betsületbéli Tiszt« Hazai Nefelejts című,

26

) nyomtatásban is megjelent hosszabb verssel búcsúztatta el a hazatérő színtársulatot. Ismét repültek hiv Öleléseink Közzül Ti, Nyelvünknek Nemes Őrei! kezdi el melegen érzett versét s annak végén így énekel : Tértek hát már vissza? (szemem keservKönnyekben úsz) — hát itt marad a szelid FARKAS? — 's talán egy két Napnak Tölte után haza fog sietni, — Áh, úgy vagyon! majd, majd haza mégyen Ő, Egy boldogabb, 's állandó Hazába, hói ÁRPÁD, 's a' Nagy MÁTYÁS lakoznak : . . Könnyű legyen Tetemin a' Sirhant! Ehhez a két versszakhoz a művészetet és a művészeket szeretőpoéta lábjegyzetet is tesz, amellyel megmagyarázza ezeket a komor és homályos sorokat : »Farkas úr, Ez a' Társaságnak közönségesen kedvelt és igen derék Játszó Tagja, ez Úttal ide jővén, csakhamar terhes Betegségbe esett, 's minden körülötte a' legszorgalmatosabban elkövetett Segedelmek hasztalanak lévén, most bizonyos Halálhoz közelít; mivel hogy Tekintetes Dr. Bene Úr egyáltaljában lemondott minden iránta való Remény-