Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
90 REXA DEZSÓ Szilágyi Pál, a régi színész, akit nagybátyja, Kelemen Iyászló az első magyar színigazgató lelkesített e pályára, az első években tagja volt a fehérvári társaságnak. Pompás, élethű leírást ad 9 ) a társulatról s annak belső életéről, nemkülönben a pesti vendégszereplés keletkezéséről is, amiről így értesít minket : »Kisfaludy Károly első drámai kísérletét »A Tatárok Magyarországban« megküldötte az igazgatóságnak igénytelen sorok kíséretében ; — menynyire örültünk a magyar ég e feltűnő csillagán! nem annyira nagyszerűsége, mint csinos nyelveért örömmel tanultuk, s nagy megelégedésére a közönségnek elő is adtuk. — Ekkor elhatárzá az igazgatóság társaságát a pesti nagy közönségnek bemutatni, s ki is eszközölte az akkori pesti színház bérlőjénél (gróf Brunszvik őméltóságánál) — s 18 előadásra Pestre rándultunk, s első felléptünkkel »A Tatárok Magyarországban« mutattuk be magunkat, rendkívüli zsúfolt ház és tapsvihar közt folyt a darab, a közönség legnagyobb megelégedésére, az utolsó felvonásban a tatárok ostromolják Bebek várát, lajtorjákon megmásszak a bástyákat, véres ütközet fejlődik, melyben Bebek Zsigmond a vár ura is halálos sebet kapván, zászlósa mellett a színpad elején nagy fatörzsre ereszkedik, hol haldokolva búcsút venni készül hazájától ; — egy hathatós idegen hang üti meg füleinket „hozzátok ide azt a lajtorját, mert mindjárt összerontom bontom egész váratokat!" ez pedig nem volt más, mint egy tatárnak átöltözött Eszterházy gránátos közvitéz, ki ostrom alkalmával lajtorján akart feljutni a bástyafalakra, de véletlenségből elcsúszott alóla s ő függve maradt és ott kapálodzott a levegőben, — így Bebek Zsigmond nem halhatott meg, mert a függönyt lebocsátották, s a közönség nagy megelégedéssel és még nagyobb kacajjal távozott.« A fővárosi vendégszereplés egyéb eseményeiről is tud emlékezésreméltó érdemes apróságokat. így elmondja azt a tragikomikus esetet, amely a XII. Károly Bendernél előadásán esett meg, elmondja, hogy ekkor is vége szakadt az előadásnak : »Más alkalommal ugyan e színpadon adtuk XII-ik Károly-t Bendernél, melyben hasonló, de drastikusabb jelenet volt : XII. Károly svéd királyt a benderi basa Szultánja parancsából erőhatalommal akarván eltávolítani, miután sok évig ott mulatott seregével a pultavai ütközet óta, s tetemes költségébe került, más részről Péter orosz cár is fenyegette a Szultánt miatta, — de minthogy semmikép sem akart távozni, janicsárjait használta. XII-ik Károly is összeszedte piciny seregét, s harcba kerekedett a törökkel, hol a svédeket nyomták ki a színpadi csatában a törökök, hol a svédek a törököket, egy ily alkalommal Falstrőm hadnagy (Kőszegi) vezénylete alatt ki kellett volna verni a törököket, de azok semmikép sem akartak tágítani s jól elütlegelték a svédeket (Kszterházy bakák voltak a törökök, tüzérek a svédek), erre előre nyomul Falstrőm hadnagy, kinek érdekében volt a törökök elűzetése, mert nagy jelenete következett a tatár leánnyal (Zitah Mani) erővel taszigálja a vitéz törököket, kik végre csakugyan engedelmeskedtek is, — de egy sehogy sem tágított, szúronyszegezve nekirohan Falstrőmnek s szemöldökét fölhasítja, ez is kiment a színpadról mert vére erősen eleredt ; ezt látván a színfalak mellől a baka-káplár, kiugrik a színpadra, rárival a töröknek öltözött közvitézre: „miért nem
