Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
82 JUHÁSZ LAJOS 27-én ismét azt a megbízást kapta, hogy a közraktárak házilag felépítése ügyében tegyen javaslatot a közgyűlésnek. A bizottság e munkálatában a vegyes rendszer mellett döntött : közönséges raktárakat tervezett, különféle vegyes áruk számára, a gabona elraktározására azonban külön erre a célra szolgáló elevátort, sőt abból a meggondolásból kiindulva, hogy a Pestre érkező áruk nagyobb része gabona, és ezért raktárak építésénél elsősorban ennek szakszerű és olcsó elhelyezésére s kezelésére kell törekedni, az eredetileg tízre tervezett közönséges raktárak számát leszorította négyre, minden épületet 80.000 vámmázsa befogadóképességűnek számítva, az ilyenképen elmaradó hat közönséges raktárt pedig pótolta egy 60.000 vámmázsa gabonára méretezett elevátorral. 1879 május 16-án kelt ilyen értelmű javaslata június 11-én jutott a közgyűlés elé, amely azt általánosságban elfogadta. Tekintettel azonban arra, hogy az elevátor akkoriban nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában szinte ismeretlen intézménynek számított, amelynek szakszerű megkonstruálásához mérnökeinknek előbb hosszabb tanulmányozásra volt szükségük, ennek ügyét elválasztották a többitől és a közönséges raktárak építését már 1879 őszén meg kívánták indítani. Miután a partszabályozás fejében megígért 200.000 forintos kormánytámogatás és az újonnan nyerendő területrész tulajdonjoga iránt még függőben levő kérdéseket a kormánnyal sikerült a fővárosra nézve kedvezően elintézni, továbbá a munka lebonyolítása céljából felveendő 1,600.000 forintos fővárosi kölcsönnek sem állt semmi titjaban, az átvállalt partépítési munkálatokat és a közraktáraknak felépítését a pályanyertes terv szerzőire, Basch Gyula és Krajcsovits I^ajos pesti mérnökökre bízták, kik a terveknek a fővárosi hatóságok (középítészeti bizottság, fővárosi tanács, közmunkák tanácsa), majd a különféle állami fórumok által való jóváhagyása után a munkát tényleg még 1879-ben meg is kezdték. Ezzel a közraktárak felépítésének kérdése végleges elintézést nyert, a munka eredménye ma is ott áll a vámháztól délre, a pesti Dunaparton. 26 ) Az elevátor kérdése a közraktárakénál lényegesen gyorsabban intéződött el. A közraktári bizottság az 1879 június 11-i közgyűlési határozat értelmében még abban a hónapban pályázatot hirdetett elevátor tervezésére. Ősszel már nyolc pályamunka volt kezében, amelyeknek felülbírálására október 20-án saját kebeléből külön albizottságot küldött ki. Ez az albizottság 1880 március 30-ára befejezte munkáját és a pályázatok közül a Salus Patriae II. jeligéjűt találta legjobbnak. Némi módosítással ezt ajánlotta megvalósításra is. Véleményét a közraktári bizottság április 16-i ülésében magáévá tette. Ha a közgyűlés szintén elfogadja ezt az előterjesztést, nincs semmi akadálya annak, hogy a munkálat végleges kidolgozásával a terv szerzői megbízassanak, és ez a részletes terv aztán a felsőbb hatóságok megerősítését elnyerje. A tanács május 7-i üléséből az. elevátor kérdése május 10-én csakugyan a főváros közgyűlése elé került,, amely az albizottság jelentését elfogadva a végleges tervek lehető leggyorsabb elkészítését kívánta. így kaptak megbízást az elevátor terveinek kidolgozására Flattich Vilmos, a Délivasút építésze, Ulrich Keresztély, magánépítész és Zipperling, a simmeringi gépgyár igazgatója. Munkájukkal hamarosan elkészültek, és minden részletre kiterjedő végleges terveik még
