Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
A KÖZRAKTÁR-KÉRDÉS PESTEN A XIX. SZAZAD KÖZEPÉN 81, vállalkozott volna 600.000 mázsa gabona befogadására alkalmas elevátorból és négy vagy hat raktárépületből álló közraktári telep felépítésére, és ez az ajánlat megzavarta a főváros eddigi elhatározását. Bár kezdetben kijelentette, hogy az új lehetőséggel csak a régi tervvel párhuzamosan kíván foglalkozni, és ennek nem szabad késleltető hatással lenni amannak intézésére, az a remény, hogy mégis magánvállalkozás kezébe adható át a munka, természetesen megfontolásra késztetett mindenkit. Még inkább megzavarta azonban az amúgy is lassan kialakult egységes vélekedést a terv újszerűsége. Gabona részére elevátor, egyéb áruk számára közönséges raktárépületek! A már elfogadott pályamunkát is átalakították úgy, hogy az eredetileg tízre tervezett raktárépületek közül kettőt elhagytak és ezek helyébe egy elevátort próbáltak iktatni. Közben 1877 második felében és 1878-ban állandóan folytak a Meiggs & Church-céggel az értekezések, sőt újabb ajánlatok is érkeztek, mint például Schwartz és Basch pesti vállalkozóké, Siegl G. bécsi gépgyárosé, a Magyar Általános Hitelbanké és az ebben az ügyben egyszer már szereplő londoni Reed Longham~cégé. Ezen újabb ajánlattevők közül a megbeszélések során egyik sem bizonyult komolynak, a Meiggs & Church-féle javaslat azonban a tárgyalások folyamán egyre kialakultabb formát öltött. Az kétségtelen, hogy a vállalkozók a már ismeretes államsegély teljes igénybevétele mellett nagy áldozatot kívántak a fővárostól is, ez azonban, úgylátszott, inkább hajlott arra, hogy jelentős kedvezményekben részesítsen egy magánvállalkozást, mintsem hogy házilag, saját költségén építse fel a közraktárakat. Késznek nyilatkozott a telephez szükséges földterületet használatra teljesen ingyen átengedni, kilátásba helyezve a partrendezés következtében nyert vitás jellegű területnek a kormánytól való megszerzését is. Hosszabb alkudozások után legfeljebb évi 150.000 forintig emelkedhető segélyt biztosított a vállalatnak, amelyet azonban a beraktározott áruk után szedett városi illetékből akart fedezni. Minden fővárosi adó és illeték alól 30 évre mentesítette volna a vállalkozást. Mindezen kedvezményekkel szemben az építkezés alatti felügyeleti jogot kötötte ki magának és azt, hogy a szükséglet növekedésével kötelezheti a vállalatot üzemének bővítésére. Ezen az alapon a tárgyalások már befejeződtek, és csupán a kormány jóváhagyása volt még hátra, midőn a társaság ajánlatát 1878 október végén visszavonta, és így a város a raktárüggyel ismét magára maradt. Nem volt más hátra, mint visszatérni az 1876 augusztus 23-i határozathoz és tovább folytatni a házilag való felépítés előkészítését. Bármilyen káros hatással volt is a Meiggs & Church-féle ajánlat azáltal, hogy a már útban lévő megoldást másfél évre feltartóztatta, közbejöttének mégis volt egy hasznos következménye. A cég által benyújtott tervek vetették fel először a pesti közraktárügyben az elevátor gondolatát, és ezt az eszmét a főváros magáévá tette. A kivitelezésre elfogadott, »Budapest jövője« jeligéjű pályatervet már a Meiggs & Church-céggel való tárgyalás közben olykép módosították, hogy egy elevátornak is helyet adtak a felépítendő közraktári telepen, és midőn a magánvállalkozóval folyó tárgyalások kudarca után ez a terv újból előtérbe került, a közben szerzett tapasztalatok alapján lényegesen átalakították. Az átalakítás feladatát a közraktári bizottság végezte el, amely 1878 november. 7. Tanulmányok Budapest múltjából VIII.
