Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

80 I JUHÁSZ I,AJOS folyásból, amelyet a kereskedelem a város különféle szerveiben helyet foglaló képviselői révén az ügy intézésére gyakorolni képes volt. A kereskedelemnek ez a kitartó érdeklődése és kellő időben történt, közrehatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a főváros a közraktárak felépítését saját feladatának ismerte el. Kzzel pedig a közraktár-ügy nagy lépéssel közeledett a végső megoldás felé. A fővárosi közraktári bizottság az addig összegyűlt bőséges anyag birtokában gyors munkát végezhetett. Október 8-i ülésében már megállapíthatta azokat a tájékoztató elveket és nagyban vázolt követelményeket, amelyek a végleges tervek elkészítésére hirdetett nyilvános pályázat feltételeiül szolgálhattak. Ezek szerint a közraktárak a vámház és a teherpályaudvar között, a Duna felett 8-25 méter magasan feltöltött 700 m hosszú és 70 m széles partszakaszon építendők, két, egymással párhuzamos raktársorban, olyan módon, hogy minden raktárépületet vasúttal és kocsival egyaránt meg lehessen közelíteni. A pályázat október 14-i közzétételével egyidejűleg eljárt a bizottság a kormánynál is az alsódunasori állami partépítési munkák megkezdése végett, hogy ezek a tavasszal már megindítandó raktárépítkezéseket ne késleltessék. A különféle kormányszervek között ismét hosszú iratváltás kezdődött. A Dunaszabályozási Felügyelőségnek tájékoztatnia kellett a közmunka- és közlekedésügyi minisztert a rakpartszabályozási munkálatok állásáról, ez összeállította a szóbanforgó partrész munkatervét és költségvetését a kereskedelmi miniszter számára, a pénzügyminisztert a kiadások fedezéséről való előzetes gondoskodásra szólították fel, végül egy minisztertanácsi rendelkezés értelmében újólagos minisztériumközi tárgyalás indult meg a kormánytámogatás ügyében. Ezek eredménye semmiben sem tért el a már október 2-án hozott végzéstől, a dolgot csupán az nehezítette meg, hogy közben nyilvánvalóvá lett, hogy a partépítési költségeket a pénzügyminisztérium nem tudja fedezni. Felszólították tehát a fővárost, hogy az erre a célra előirányzott 700.000 forintot előlegezze az államnak évi 5%-os kamat mellett és a töltési és partépítési munkálatokat az építkezéssel együtt bonyolítsa le. A fővárosnak ez ellen nem lett volna észrevétele, azonban szükségesnek tartotta annak leszögezését, hogy a part legnagyobbrészt fővárosi tulajdon, az államot még a partrendezés folytán újonnan nyert darab sem illeti meg, mert ez előzetes rendelkezések értelmében egy fővárosi pénzalapot gyarapít, továbbá a partfal megépítését sem lehet kormánytámogatásnak számítani, mert ez az 1870 : X. t.-c. 3. §-ának végrehajtása. Ezen pontokra nézve tehát az ellentétes nézeteket annyival inkább össze kellett egyeztetni, mivel a kormány a feltételek egyetemleges, változatlan elfogadását kérte. Az ebből a célból még 1879 közepén is folyó tárgyalások bevégzésénél jóval előbb, 1877 tavaszán érkeztek meg a pályamunkák. A közraktári bizottságnak 1877 május 2-án közzétett jelentése szerint a leghasználhatóbbnak ítélt, »Budapest jövője« jeligéjű pályázat csekély módosítással kivitelezhető volt. A közgyűlés felhatalmazta tehát a bizottságot a részletek pontos megállapítására és egyúttal intézkedett az építési költségek előteremtése felől. • Már-már minden a legsimábban haladt volna a maga útján, ha közbe nem jön egy váratlan külföldi ajánlat. Az angoli Meiggs &Church-cég