Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

78 JUHÁSZ I^AJOS hálózata, a magas szállítási költségek és városi illetékek mellett rámutatott >>a közlerakodóhelyek hiányára« is, mint amely első helyen említendő a baj okai között. A bizottság későbbi tanácskozásai során megállapította, hogy mivel Budapesten raktárak sem elegendő számban, sem kellő helyen és megfelelően központosítva nincsenek, a meglévők az általános fővárosi lakás- és üzlethelyiséghiány miatt drágák, alkalmas szabad- és közraktárak felállítása tovább halasztást nem tűrhet ; június 19-én pedig külön albizottságot bízott meg a közraktári kérdés tanulmányozásával. A Vecsey Sándor, Kochmeister Frigyes, Schweiger Adolf és Körösi József tagokból álló albizottság először elvi természetű részleteket tisztázott. A közraktárak által olyan árutelepek létesítése volt célja, amelyekben az áruk nagymennyisége aránylag könnyen hozzáférhető módon áll a vevők rendelkezésére, ahol az áru eladása, a rájuk való előlegezés, az elszállítás könnyebbíttetik, ahol a kezelés szakszerű, és költségei sem magasak. Ezért a közraktárak számára tágas, a berendezések részére elég teret nyújtó, másrészt különféle közlekedési eszközökkel jól megközelíthető területet akart választani. Minthogy azonban a kivitelezés konkrét kérdéseiben már kevésbbé általános elvi szempontok vezették, hanem főleg a gabonakereskedelem előnyét tartotta szem előtt, és mivel a fővárosba behozott gabonának 80%-át helybeli malmok dolgozták fel, a Felső-Dunasornak a Margit-sziget alatt tervezett híd feletti, a nagymalmokhoz és az osztrák államvasutak pályaudvarához közeleső részét ajánlotta közraktár céljaira. A mintegy 300 öl hosszú, 85 öl széles partmenti területen másfél millió forintnyi összköltséggel az egyelőre ötnegyedmillió mázsa befogadóképességű raktárak mellett dokkokat is tervezett. E tervezetet azonban a 24-es főbizottságnak nem sikerült a közgyűléssel elfogadtatnia, és a város 1875 március 11-i felterjesztésében a kereskedelmi minisztériumtól a régi, vámház alatti terv megvalósítását kérte. A Pest északi részén székelő lipótvárosi kereskedelem a Kereskedelmi és Iparkamara április 16-i rendkívüli közgyűlésén még egyszer megpróbálta érvényesíteni a felsődunasori tervhez fűződő érdekeit, és a kamara ilyen értelmű kérvénnyel igyekezett a kereskedelmi miniszter előtt a közgyűlés álláspontját gyengíteni. E kamarai feliratnak azonban más szempontból nagy jelentősége lett. Az a kívánság ugyanis, hogy az elhelyezés problémájától függetlenül a kormány mindenekelőtt azokat a jogokat és kedvezményeket állapítsa meg, amelyekben az alakuló közraktári vállalatot részesíteni kívánja, az illetékes fórumok előtt nem maradt visszhang nélkül. Míg egyrészt a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium a Dunaszabályozási Felügyelőséget három év után ismét a közraktári tervek véleményezésére szólította fel, másrészt a három érdekelt minisztérium között tárgyalások indultak meg a kormánytámogatás jellege és mértéke felől. A Dunaszabályozási Felügyelőség gyorsan elkészült javaslatával. A felsődunasori tervet nem pártolta, minthogy oda a parlament és lakóházak terveztettek, és mivel az ott már meglevő magánraktárakat sem használják ki teljesen a malmok. A közraktárak számára legmegfelelőbb helynek a vámház alatti területet jelölte meg, ahol költségvetése szerint a partfal, utak és raktárépületek építési költsége 4-3 millió forintra, a vasúti összeköttetés megteremtése 2 millióra, a kisajátítás költsége pedig további