Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

A KÖZRAKTÁR-KÉRDÉS PESTEN A XIX. SZAZAD KÖZEPÉN 69 Ezeknek a vállalkozásoknak sikertelensége, amelyeknek élén az akkori gazdasági és politikai élet nem egy kiválóságával találkozunk, annál feltűnőbb, minthogy ebben az időben a fővárosban a legkülönfélébb vállalatok jöttek létre s küzdöttek keresztül magukat a kezdet nehézségein. A közraktárügynek közvetlenül a kiegyezés előtt talán épp az volt à szerencsétlensége, hogy nem egy, hanem három társaság is alakult felkarolására és így ezek egymás elől vonták el a fővárosi alapításokban résztvevő, különbeü is ezerfelé szétfolyó és tulaj donképen mégis csak csekély mértékben meglevő tőkét. ; A kiegyezés után 1868-ban a közraktárt felépíteni szándékozók sora új színnel gyarapodott. Friss alapítású bankházaink közül ugyanis egynémelyik nemcsak tulajdonképeni banküzletekkel foglalkozott, hanem ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok létrehozásában is tevékeny részt vállalt. Ezek közül először a Magyar Általános Hitelbank tett áruraktárak építése iránt ajánlatot a fővárosnál 1868 április 27-én. E szerint a bank saját érdekeltségében megvalósítja a közraktárakat, ha Pest városa közraktári helyiségek számára alkalmas dunaparti területet enged át és a raktáraknak az államvasúttal való összeköttetését kiépíti. A főváros gazdasági bizottsága ezt az ajánlatot pártolólag terjesztette a tanács elé. A tanács azonban a dunapartrendezési tervekre és munkálatokra való tekintettel szükségesnek tartotta a part egész hosszában a főváros szabad rendelkezési jogának biztosítását és csak pontosan körülírt feltételek mellett lett volna hajlandó partrészt átengedni a banknak. Minthogy a Hitelbank a tanács állásfoglalásával szemben kellő megértést tanúsított, a kérdés részletes tanulmányozására Pest városának közgyűlése 1868 június 22-én bizottságot küldött ki. E bizottság munkálatai közben kiderült, hogy a Dunaparttal kapcsolatban sokféle terv merült fel már addig, ezek között tehát valamelyes összhangot kell teremteni s megvalósításukban kellő sorrendet betartani. A bizottság véleménye szerint addig, míg a Reitterféle csatorna, az okvetlenül szükséges két új dunahíd és a Dunának a főváros egész hosszában való szabályozása felőli tervek véglegesen ki nem alakulnak, a városnak nem ajánlatos magánvállalkozókkal a Duna partjára vonatkozólag szerződést kötni. Ezen javaslat következtében, minthogy a Reitterféle csatorna tervének megállapítása 1869 március l-re volt csupán esedékes, a Hitelbanknak a közraktárra vonatkozó ajánlata egyidőre lekerült á napirendről. Csak ezen határidő eltelte után, 1869 március elején tett a bank az általa létesítendő Pesti Közraktár Társulat ügyében ismét lépéseket, sőt vele egyidejűleg egy, a pesti gazdasági életbe számos szállal bekapcsolódó másik bankház, a Franco-Magyar Bank is benyújtotta a nyilvános raktárak és szabad rakhelyek felállíthatása iránti kérelmét. A dolog érdemleges elintézését akadályozó körülmények azonban még akkor sem hárultak el, a főváros döntése egyre késett. Közben a két bank között tárgyalások indultak meg a közös cél együttes elérése érdekében, és ennek eredményeként megalapították a Pesti Nemzetközi Kereskedelmi és Közraktári Társulatot. A közraktári ügyben most már ez az új társaság képViselte a két bank előző terveit és álláspontját. A kérdés fontosságával Pest városának vezetősége teljes mértékben tisztában volt s hogy mielőbb dönthessen, 1869 március 3-i közgyűlésében Gamperl Alajos főpolgár-