Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
öfi JUHÁSZ I.AJOS déli végénél építendő dunai, vasúti hídon vezetett volna keresztül. A vasúti híd pesti hídfőjénél, a Duna partján épült volna fel a közraktár. Bhhez a nagyarányii vállalkozáshoz igyekezett Maygraber megfelelő tőkét előteremteni, és 1863-ban már remény volt egy erre a célra alakuló nemzetközi társaság alapítására, amelynek többek között az amszterdami Société générale d'agriculture et d'industrie is részese lett volna. Maygraber tehát még ugyanebben az évben beadta saját nevében a es. kir. kereskedelmi minisztériumba a Pannónia dunai vasúti híd, a két városrész vasúti összeköttetése, a közraktárak és az összekötő vasútból egy Zugliget felé kiágazó' szárnyvonal létesítése iránti kérelmét, hangsúlyozva, hogy a vállalkozást az engedély elnyerése esetén az alakuló részvénytársaság fogja megvalósítani. A minisztérium a kérdés részletes tárgyalásával a magyar helytartótanácsot bízta meg. A helytartótanács a budai polgármester elnöklete alatt Pest és Buda városának, a Lánchíd-Társulatnak, a Kereskedelmi és Iparkamarának, az Osztrák Állami és Délivasút Társaságok képviselőinek bevonásával egy bizottságot küldött ki a dolog megvitatására, majd ezen bizottság jelentése alapján pártoló javaslatával küldte vissza a tervet a kereskedelmi minisztériumba. A minisztérium ezek után a magyar kancelláriával, az osztrák pénzügy- és hadügyminisztériummal tárgyaltatta a kérelmet, amely tárgyalások eredményeként 1864 július 19-én Maygrabert a vállalkozás pénzügyi megalapozottságának kimutatására szólította fel. Maygraber a felszólításnak nem tudott megfelelni, a minisztérium azonban augusztus 31-én kívánságát megismételte és kijelentette,, hogy csak ennek teljesítése után hajlandó a kérelmet legfelső jóváhagyás végett az uralkodó elé terjesztem. Maygraber válaszában kifejtette, hogy számára az előzetes engedély nélkülözhetetlen, mert csak ennek birtokában nyerheti meg tervéhez a pénzvilág bizalmát. Ugyanekkor a sajtó és irodalom terén is élénk agitációt kezdett terve, éspedig most már elsősorban a közraktár érdekében. Hírlapi cikksorozatokban, majd egy önálló röpiratban mindenekelőtt a közraktár fogalmát, hasznát és Pest számára szükségességét ismertette. Rámutatott azokra az előnyökre, amelyek a kereskedelmet a házi raktározással szemben a közraktár igénybevételével érik ; arra a nagy könnyebbségre, amelyet a közraktár az adó, vám és egyéb illeték fizetése terén biztosít a beraktározónak. Hangsúlyozta a közraktári üzlettel egybekötött hitelnyújtás hasznát és minden eszközt megragadott, hogy legyőzze a közvéleményben a zálogjegyre felvett előleg iránti előítéletet. 10 ) Maygrabernek a közraktár létesítése érdekében kifejtett tevékenysége lényegesen különbözött az addigi ilyen irányú fáradozásoktól. Szeme előtt nem a balkáni és közép- s nyugateurópai államok közti kereskedelemnek pesti közvetítése lebegett. Az eredeti, széleshorizontú terv nála már megszűkült ; egyszerűen csak a belföldi vagy épp fővárosi kereskedelmet tekintette. Hogy a pesti közraktár Maygraber elképzelésében egész KözépEurópa kereskedelmére kiható intézményből csupán magyarországi, vagy még inkább fővárosi jelentőségű vállalattá csökkent, az egyrészt azzal magyarázható, hogy Maygraber nem volt kereskedő. Nem ismerte a pesti kereskedelem előző kapcsolatait, közelmúltban élő problémáit. Ő külföldi tapasztalataiból indult ki és egy külföldön megismert kitűnő intézményt akart Magyarországon is meghonosítani. Másrészt ekkor a Közép- és
