Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

64 JUHÁSZ I,AJOS. megegyező üzlettervet fogadhat el. A kamara a kormány ilyen értelmű válaszát 1858 februárjában kapta kézhez és április 20-án terjesztette fel a különféle megjegyzésekre részletesen reflektáló újabb emlékiratát. Ebben részletesen kifejtette a beraktározási üzletben követendő alapelveket, különösen hangsúlyozva a beraktározott árukra a vámhitelezés fontosságát. Legalább 30 évre az egész monarchiára kiterjedő szabadalmat kért és megújította az adómentesség iránti előző kérelmét. A kormány azonban 1858 végén közölt újabb válaszában a vámhitelezést és az adómentességet ismét megtagadta, a kizárólagos szabadalmat pedig csak Pestre és legfeljebb 30 évre ígérte. A tárgyalások tehát hosszan elhúzódtak, és a két fél által képviselt álláspont csak nehezen közeledett egymáshoz. A pesti kereskedők a közraktár által a monarchiában a balkáni kereskedelem terén szerephez akartak jutni. Legalább is a lehanyatló lipcsei vásárok örökét szerették volna maguknak, amint a vállalkozás egész tervében tényleg sokat vettek át a hasonló szász intézményből. A kormány ezzel szemben az örökös tartományok érdekeiből nem volt hajlandó a magyar kereskedelem javára engedni. Az osztrák kereskedelmi és ipari érdekeltségek körében a magyar terv amúgy is nagy megütközést váltott ki, és a legkülönbözőbb módon igyekeztek a bécsi központi hatóságokat a pesti kereskedők kérésének megtagadására rábírni. Ezekkel a birodalom nem magyar részeiből származó megnyilatkozásokkal több ízben, így például a reichenbergiek tiltakozásai alkalmával, foglalkozott a pesti kereskedelmi és iparkamara. Minden alkalommal részletesen megcáfolta és erélyesen visszautasította a gáncsoskodó érveléseket és követeléseket. A pesti közraktár-kérdés azonban az érdekelt magyar erők minden összefogása ellenére sem jutott el az 50-es években a megvalósulásig. 1859-ben ismét kitört a háború, a kereskedelmi és pénzügyi életben zavarok léptek fel, a sokat ígérő szép tervet megint félre kellett tenni.

7

) A zavaros idők megnyugodtával, az 1860-as évek elején, a pesti közraktárak kérdése a helyett, hogy a már megkezdett úton végleges megoldást nyert volna, hosszú időre megakadt. A kereskedelmi testületek és érdekképviseletek nem vették ismét fel a háború kitörése előtt elejtett fonalat. A megváltozott viszonyok között valószínűleg nem látták biztosítva a közraktárak felépítéséhez szükséges anyagi feltételeket. A kormány részéről kezdeményezést vagy akár csak támogatást nem lehetett várni. A bécsi körök a magyar kereskedelmet, sőt ennek szolgálatában a magyar közlekedést is elsősorban saját érdekük szerint igyekeztek befolyásolni. A magyar áruforgalmat Pest elkerülésével egyenesen Bécsbe akarták irányítani, az ország vit-, de főként vasúthálózatát ilyen szempontok szerint kívánták kialakítani. A Pesten felállítandó közraktárak ügye kevés pártfogásra számíthatott a bécsi hatóságok előtt. A pesti kereskedelmi köröket mindazonáltal tovább is foglalkoztatta ez a probléma, és a közraktárak létesítésének szükségességére vonatkozó nézetük a legkevésbbé sem változott. Az intézmény megvalósítására azonban csupán egyes magárahagyott, gyenge próbálkozások történtek ; különféle alkalmakkor felmerülő kísérletek, amelyek a végleges megoldástól valamennyien távolmaradtak és mindössze egy tényleg fennálló kívánság létezéséről tettek tanúságot. így 1860-ban, midőn a pesti cukor-