Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

A KÖZRAKTÁR-KÉRDÉS PESTEN A XIX. SZAZAD KÖZEPÉN 63 köttetései révén a bécsi Creditanstalt ígéretét is kieszközölnie a vállalkozás pénzügyi támogatására vonatkozólag. A nagykereskedők testülete szükségesnek látta, hogy tárgyalásaiba bevonja a polgári kereskedők testületét, és a két szervezet közös megbeszélése, majd közgyűléseiknek helyeslő határozata után áttette az ügyet a pesti kereskedelmi és iparkamarához azzal a kéréssel, hogy a kamara eszközölje ki a kormányhatőságok engedélyét a régi terv megvalósításához. A kamara előtt a pesti kereskedelem helyzete és fejlődésének lehetősége jól ismert volt. Állandóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és tisztában volt a helyi kereskedelem fellendülésében várható szerepével. Eddig már két alkalommal intézett felterjesztést a kormányhoz közraktár létesítése végett és most is szívesen megragadta az alkalmat, hogy egy harmadik memorandumban is rámutasson jelentőségére. Felhívta az illetékes hatóságok figyelmét a monarchia kereskedelmének nehéz helyzetére, arra az éles versenyre, amellyel a Balkánon meg kell birkóznia, és felsorolta azokat az előnyöket, amelyek ebben a küzdelemben a hazai kereskedelemre egy közraktár felállítása révén származnának, érvelése lényegében véve megegyezett a nagykereskedők 1852-i felségfolyamodványának teljesen helyes gondolatmenetével, a dolog időszerűsége pedig csak még nagyobb súlyt kölcsönzött állásfoglalásának. Minthogy a kamara feliratával egyidőben a kereskedelmi testületek küldöttségek útján is feltárták a pénzügy- és kereskedelmi miniszterek előtt a pesti kereskedelem helyzetét, a központi hatóságok tárgyalás alá vették a magyar kereskedők kívánságát. Ennek eredményeként a kérdés elintézésével 1856 júniusában az országos pénzügyi igazgatóságot bízták meg, amelynek egy ebből a célból szervezett külön bizottsága éppen a párizsi béke határozataira való tekintettel a legteljesebb mértékben elismerte, hogy a közraktár felállítása súlyos károk veszélye nélkül további halasztást nem szenvedhet. Miután 1857 elején közölte a kamarával azokat az elveket, amelyeket a kormány az intézménnyel kapcsolatban a maga részéről irányadónak tekint, megindulhattak a részletes terv kidolgozására irányuló munkálatok. A kereskedelmi és iparkamara a két kereskedőtestülettel karöltve hamarosan elkészült a munkával és 1857 május 1-én a részletes programmot átnyújtotta a kormány képviselőjének. E szerint a szabadraktár felépítésére egymillió forintos alaptőkével részvénytársaság alakul.A beraktározók számára biztosítani kell az ilyen intézménnyel kapcsolatos, főként pedig a vámkezeléssel összefüggő valamennyi előnyöket. A társaság a maga részére 50 évre kizárólagos szabadalmat kér a közraktári, valamint az esetleges élőlegezési és banküzletre vonatkozólag, továbbá adómentességet és felmentést a katonai beszállásolás alól. A kamara ezen munkálatára a kormány egyes közegei külön-külön megtették a maguk megjegyzéseit. Ezek során a belügyminiszter kijelentette, hogy legelőször a részvénytársaságnak kell megalakulnia és ennek kell előterjesztenie a vállalkozás tervét. Közölte továbbá, hogy a kizárólagossági szabadalmat csak bizonyos határon belül, a kért időnél rövidebb időtartamra és csupán Pestre terjedő érvénnyel adhatja meg. A kereskedelmi miniszter a közraktár jövedelmezőségére útiatokkal támogatott felvilágosítást várt, míg a pénzügyminiszter annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy csak a fennálló vámszabályokkal