Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

ÍÓ.VÍ JUHÁSZ I^AJOS . elvet, a folyamhajózás szabadságát azokon a folyamokon, -amelyek több államot szelnek át, a Dunára is alkalmazni» A szerződés 15—1-9. cikkei szerint a dunai hajózás semmiféle, a szerződésben világosan ki nem fejezett terhelésnek alá nem vethető és senki részéről nem akadályozható. Ezzel az oroszok által addig meggátolt dunai közlekedés megnyílt, és tartani lehetett attól, hogy ennek hatása legelőször az angol kereskedelem további élőnyomulásában fog megnyilvánulni.

5

) Az ausztriai kereskedelmet nagyon közelről érintő másik változás íyipcse szerepének a balkáni kereskedelemben való lassú, de állandó visszafejlődése volt. Ez a folyamat is már jóval korábbi időre nyúlt vissza» A század elején Iipcse kereskedelme a Balkán egyes részeivel, például Havasalfölddel és Moldvával élénkebb volt, mint az osztrák birodalomé. A német kereskedelmet azonban Anglia és Franciaország térhódítása, valamint az osztrák kereskedelemnek erőfeszítése fokozatosan háttérbe szorította. Lipcse jelentőségének összezsugorodását legnagyobb mértékben azonban a közlekedési viszonyokban beállt forradalmi változás okozta. A vasút- és a teherforgalom következtében szükségtelenné vált a közvetítő vásárra járás, mert közvetlenül a termelőhelyről lehetett szállítani. E mellett a gyártási eljárás tökéletesbülése is károsan hatott a régi típusú Vásárokra, mert az árucikkeknek nagyobb tömegben azonos kivitelben való készítése következtében le lehetett bonyolítani a vásárlást árumintával. A íyipcse által elvesztett piacot iparkodott Ausztria megszerezni, és ilyen módon a század 60-as éveiben az osztrák kereskedelem például az említett oláh fejedelemségekben a németet már húszszorosán felülmulta. Ausztriának a Balkánon való viszonylagos gyengülését azonban még ez a íyipcse rovására történt megerősödése sem tudta feltartóztatni, mert míg az egész balkáni kereskedelemnek a XIX. század 30-as éveiben az osztrák és német kereskedők körülbelül 60%-át bonyolították le, addig a 60-as évek elején már csak körülbelül 45%-ában részesültek. Ausztriában a balkáni kereskedelmi erőviszonyokban beállott eltolódással többékevésbbé tisztában voltak, és az osztrák kereskedelmi érdekek kellő erejű megvédésére számos figyelmeztetés hangzott el, amelyet később tettek is követtek. A magyar kereskedelem szűkebb látókörű volt. Még jóidéig a régi helyzet lebegett szeme előtt, a kereskedelmet még a régi formák között akarta folytatni és ezért igyekezett íyipcse nyomában haladni és mintáját követni. Olyan korban, amikor maga a szász város kelet és délkelet felé már csak legfeljebb a szőrmekereskedelemben tartotta meg régi jelentőségét és a német vámunión belül teljesen új alapokra fektette kereskedelmi életét.

6

) A krimi háború befejeztével ismét felelevenedett a pesti kereskedőknek á Balkán felé nyilvánuló érdeklődése. Rögtön a békekötés után meg akarták •ragadni az alkalmat és iparkodtak megelőzni nemcsak Belgrád törekvéseit, hanem Bécset is. Fel akarták használni a dunai forgalom felszabadításából származó előnyöket, valamint a dél felé immár teljesen elkészült vasúti összeköttetést. A szükséges tőke is rendelkezésükre állt volna, sürgősen neki kellett tehát látni a tervek elkészítéséhez. Kern Jakab szorgalmazta leginkább a dolgot. 1856 elején a nagykereskedők testületének egymás után két választmányi ülésében is rámutatott a kérdés nagy horderejére és sikerült össze:-