Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
44 KOVÁCS IyAJOS Május 17-én a megürült szindikusi állást a korábbi ellenfelek közös megegyezéssel és jóváhagyással töltötték be. 89 ) Másnap az adminisztráció hivatalosan megállapította, hogy a »bűnös viszály« elsimult. 90 ) A békesség létrejöttével a megbocsátás is általános lett. Bocsánatot nyert az adminisztráció intézkedésére a két szolga, akiknek érdekében magas közbenjárások történtek, valamint a városi őrmester. 91 ) Ketten voltak, akik nem élvezhették a békesség áldásait, Faber és Küechl ; kérdés azonban, hogy így fejlődnek-e a dolgok, ha továbbra is életben maradnak. Bösingernek átmenetileg le kellett mondania az annyira kívánt polgármesteri tisztség eléréséről, más baj azonban nem érte. Pedig, ha végiggondoljuk az általa vitt szerepet, meg kell állapítani, hogy nem mindennapi eseményeket idézett elő magatartásával. Pártjára vonta a város polgárait, velük együtt szembeszállt közvetlen felettes hatóságával és Szövetségre lépett a katonasággal. Ifymódon két hónapig eredményesen harcolt az adminisztráció ellen. Hite és meggyőződése szerint városa javát szolgálta, azonban a fennálló renden súlyos sérelmet követett el. Jellemző âz akkori rend gyöngeségére, hogy mindezt büntetlenül megúszhatta. A békekötés után önérzetesen ülhetett le ellenfelei közé a tanács asztalához, mert elveiből nem adott fel semmit. Tudatában volt annak, hogy pártfogói továbbra is mellette állnak és tudta azt is, hogy jobban tartanak a mellette álló polgárságtól, semmint eg}^könnyen mellőzni merjék á jövőben. Már június 21-én, mikor a Pozsonyba előkészített országgyűlésre kellett követeket kiszemelni, rá és az új szindikusra, Maylin Ulrik Benedekre esett a választás. 92 ) 1695-ben újra őt választották polgármesterré, 1696-ban pedig magyar nemességet kapott. Később ismét nagy viharok központjába került személye, ekkor azonban árulójává lett az autonómia ügyének, melynek érdekében a munka oroszlánrészét ő végezte el, egykori ellenfele;. Sauttermaister pedig az autonómia eszméjében diadalmaskodott felette. A város ügyeit egyelőre az adminisztráció 1694 május 18-án kelt rendelete szabályozta, mely erősen magán viselte a lezajlott események hatását és tételes intézkedésekkel akarta megelőzni hasonló események kirobbanását. Kimondta az adminisztráció, hogy a városhatóság neki köteles engedelmeskedni, mint elsőfokú felettes hatóságának és nem fordulhat a katonai hatósághoz. Betiltotta a titkos összejöveteleket» meghagyta, hogy éljenek egyetértésben és engedelmeskedjenek az udvari kamara rendeletével kinevezett polgármesternek. A városi ügyvitel pontosabb vezetése érdekében több új állás szervezését rendelte el. Az eddigi kamarás főkamarás lett, melléje pedig alkamarást állítottak. Kiegészítették à tanácsot négy új taggal, alkalmaztak hat fertálymestert, a gyakori tűzesetek megelőzése érdekében pedig négy éjjeli őrt. Újra a tanács lelkére kötötte az adminisztráció a város bevételeiről és kiadásairól való pontos elszámolást éspedig az adminisztráció színe előtt. Intézkedett a várost terhelő adóknak a polgárok közt való arányos kivetése tekintetében is. 9 ?) ' ; A tanács is okult a történtekből. Mikor az új szindikus számára eskümintát szerkesztettek, természetesen figyelemmel voltak az adminíszitráció május 18-i rendeletében foglaltakra. Emellett azonban tekintetbe •vették a város érdekeit és az eskümintába beiktatták azt, hogy a szindikus á tanácsi körében történt dolgokat teljesen titokban kell, hogy tartsa^.
