Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ ÉSA BUDAI POLGÁROK 1694. ÉVI VISZÁLYA 31 elhagyta otthonát és a császári székvárosban nyitott gyógyszertárat. Buzgó tevékenységével és bátorságával hamarosan magára vonta befolyásos egyének figyelmét és 1680-ban beosztották gróf Caprara Antal mellé a konstantinápolyi császári követségre. Mindenféle orvosságot vitt magával és oly eredménnyel gyógyította a követséghez tartozókat, hogy ottartózkodása alatt mindössze három haláleset fordult elő. 1683-ban, a török háború kitörése után már Magyarországon tartózkodott. A töröktől vissza» vett Komáromban gyógyszertárat nyitott, majd mikor a visszatérő törökök ostrom alá vették a várost, Kollonics bíbornok megbízásából a városi kórház vezetését is átvette, újra tanúságát adván bátorságának. 16 ) Buda visszafoglalása Bösinger számára új munkaterületet nyitott meg. Eleinte csak katonai gyógyszertár működött a városban és ez nem volt elegendő a polgári telepesek igényeinek kielégítésére. Werlein már 1686 végén sürgette, hogy nyissanak a városban önálló polgári gyógyszertárat. 17 ) Kollonics a feladat elvégzésével Bösingert bízta meg. Megtelepedésétől kezdve Buda legjelentősebb polgárai közé, a városhatóság megszervezésétől kezdve pedig a tanácstagok sorába tartozott és résztvett az 1687. évi országgyűlésen, mint városának követe. 18 ) Néhány éven át elsősorban hivatásának szentelte idejét. Minthogy az új gyógyszertár is csak részben elégítette ki a budai lakosság igényeit, mert a Vár kapuit éjjel zárva tartották, 1690 körül a Vízivárosban fiókgyógyszertárat nyitott, Eszéken pedig szintén létesített egy gyógyszertárat. Feladatául tűzte ki azoknak a neoacquistica területeknek gyógyszerrel való ellátását is, amelyek egyelőre nélkülözték az állandó gyógyszertárat. E célból mozgógyógyszertárat alapított, ami újra ráirányította pártfogóinak figyelmét. 19 ) Eleinte igen jómódú ember volt. Felsorolt gyógyszertárain kívül több háza volt, azonkívül nagy terjedelmű külsőségei, melyek közül legjelentősebb volt a már említett budai dűlő, a mai Pösinger-major. 20 ) lassanként egyre erősebben lekötötte figyelmét a várospolitikai élet. Az 1687. évi országgyűlésen szerzett élmények hatása alatt teljesen az autonómista gondolat hívévé vált és kétségtelenül tevékeny szerepet vitt 1692-ben abban a munkában, melynek eredményekép sikerült az 1538. évi budai kiváltságlevél eredeti példányát visszaszerezni, a többi kiváltságlevélnek pedig a másolatát megkapni. Ezeknek birtokában, mint a városnak az 1693. évre megválasztott polgármestere, nagy buzgalommal látott hozzá, hogy visszaszerezze Budának ősi jogait. Buda igényeit az uralkodóhoz intézett terjedelmes kérvényben foglaltatta össze. Ebben a polgármester és tanács arra kérte I. Lipótot, hogy erősítse meg teljes egészében a »szegény, szorongatott és vigasztalan« város számára ; az elődei által adott, illetőleg megerősített kiváltságokat, mentességeket, szabadságokat, jogokat és jogosítványokat. Rendkívül jellemző a kérvénynek az a része, melyben sürgették mindannak az eltörlését, amit visszaélés útján hoztak be a régi kiváltságlevelek ellenére.! Ez a kitétel súlyos megbélyegzését jelentette a neoacquistica rendnek az új telepesek részéről. 21 ) , 1693 tavaszán Bösinger maga is útrakelt, hogy személyesen mozdítsa elő a város törekvéseinek sikerét. 22 ) Ez az utazás idézte elő, hogy a város akkori szindikusával, Küechl Miklós Györggyel súlyos viszályba kéve;-
