Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
32 KOVÁCS I.AJOS redett. Bécsben sok pénzre volt szüksége, hogy eredményt érhessen el> azért, mikor elfogyott a magával vitt 310 forint, kérte Küechlt, hogy eszközöljön ki a polgároktól az ügy érdekében további néhány száz forintot. 23 ) Ennek az áldozatnak a vállalására a polgárokat nem tudták vagy nem akarták rávenni. Bösinger a sikertelenséget teljesen Küechl rovására írta. Küechl állítása szerint e miatt feleségével együtt gyalázkodó szavakkal illette őt, sőt esküdözött, hogy bizonyos magas helyeken bosszút áll majd rajta. 24 ) A kiváltságok visszaadását szorgalmazó kérvényt a bécsi kamara az adminisztrációnak adta ki véleményezésre, az adminisztráció pedig felfogásához híven igyekezett véleményadásával az eredményt elgáncsolni. 25 ) Jelentésében annak a nézetének adott kifejezést, hogy Buda már nem királyi székhely, nem népesítik be többé a magasabb és alsóbb rendekhez tartozó személyek, az ország pedig romokban hever, tehát a régi kiváltságok nem időszerűek. A város tanácsa sem áll megfelelő személyekből és nagyon rosszul menne a város vezetése, ha nem ülne a tanácsban a szindikus. Mindezek alapján az adminisztráció azt javasolta, hogy a várost a körülményeknek megfelelő arányban, csökkentett mértékben részesítsék a szóbanforgó kiváltságokban. 26 ) Az adminisztráció által adott kedvezőtlen vélemény miatt nem igen lehetett rá kilátás, hogy a város könnyűszerrel célhoz jusson. Bösinger ezt nyilván jól tudta és azt is tudnia, kellett, hogy törekvéseivel magára vonta az adminisztráció haragját. Számított azonban régi pártfogója, Kollonics védelmére, aki ebben az időben a bécsi kamara vezetője volt és bízott polgártársaiban, akiket teljesen megnyert az önkormányzat ügyének. A polgároknak Bösingerhez való ragaszkodását az adminisztráció is jókor számításba vette és Plass adminisztrátor, mikor az ősz folyamán elhagyta Budát, oly értelmű utasítást adott a helyettesítését ellátó kameralistáknak, hogy szükség esetén kinevezés útján töltsék be a polgármesteri tisztséget. 27 ) 1693 december 14-én küldte el az adminisztráció a városházára a szokásos rendeletet, melyben felszólította Bösinger polgármestert, hogy mondjon le az egy évi időtartamra szóló tisztéről. Ez alkalommal nemcsak a polgármester lemondását kívánta, hanem érvényesíteni akarta az 1691 szeptember 1-én kelt kamarai rendeletben biztosított jogát, tudniillik, hogy felülvizsgálhassa a városi pénzek kezelését. Azt kívánta tehát, hogy terjesszék eléje az 1692. és 1693. évi városi számadásokat. 28 ) Ezek a számadások érdekelték az adminisztrációt, mert az említett két évben ismételten adott ki a város pénzt a kiváltságok visszaszerzése érdekében. 1692-re nézve az elszámolási kötelezettség Unger János György volt polgármestert terhelte, 1693-ra nézve pedig Bösingert. Bösinger az adminisztráció rendeletét tárgyaló tanácsülésen keresztülvitte, hogy kitérő választ adjanak az adminisztrációnak. Válaszukban arra hivatkoztak tehát, hogy amíg Unger nem készül el a korábbi időszakra vonatkozó számadásával, addig 1693-ról sem lehet elszámolni. 29 ) Az adminisztráció természetesen nem fogadta el a mentséget és december 29-én kelt újabb rendeletében azt kívánta, hogy a két felelős számadó készítse el és adja be külön-külön a számadásait. Nyilván Plass utasítására
