Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27

KÖZÉPKORI TEI^PÜIyÉSEK PEST HATÁRÁBAN 27 abban keresendő, hogy a török hódoltság elhomályosította a középkori jogviszonyokat, hanem abban is, hogy a városnak sohasem voltak pontosan kitűzött határai s ez okozta a középkor folyamán is a szomszédos birtokosokkal folytatott határpereket. 1695-ben sem okleveles adatok alapján történt a határmegállapítás, hanem közös megegyezéssel tűzték ki a határokat, a későbbi határmegállapítások során pedig kétes értékű tanúvallomásokra alapították azokat. Káposztásmegyer, Palota és Szentmihály irányában mindenesetre szerencsésen alakult a város területe, mert itt minden ellentmondás nélkül bekebelezhetett olyan területeket, melyek a középkor folyamán különálló birtoktestek voltak, Tanulmányunk elején már rámutattunk arra, hogy az óbudai káptalan tulajdonát képezett Szent Lászlót a város területéhez csatolták, amit az tesz érthetővé, hogy az óbudai káptalant a török hódoltság megsemmisítette s jogutódai oklevelek hiányában nem tudták igazolni jogigényüket hajdani birtokaikra. Ugyanez történt Jenővel is, melynek középkori földesurai a margitszigeti apácák voltak, s ezek jogutódai, a klarissza apácák megkísérelték ugyan jogigényeik érvényesítését, fáradozásaik azonban nem jártak eredménnyel. Minthogy a pesti határ északi irányban alakult ki először, itt kell keresni azt a Burgundia nevű pusztát is, melyre a pesti városi tanács 1703-ban jogigényt jelentett be. Jenőre gondolunk itt elsősorban, melynek területén valószínűen állottak olyan várszerű, esetleg római eredetű romok, melyek a Burgundia elnevezést indokolttá tették. A Burgundia elnevezés ugyanis csupán a Burggrund szóból származhatott, ami várszerű romok melletti területre utal. Ilyen várszerű romok voltak még a múlt század elején is a mai Vigadó melletti Dunaparton, ezek közelében kellett lennie a Burgundia pusztának is. (Tud. Gyűjtemény 1820. évf. III. köt. 16. 1.) Semmi esetre sem vonatkozhatott azonban a Burgundia elnevezés Kőbányára, amint azt Schmall I,ajos magyarázta (Adalékok I. köt, 46. 1.), mert Kőbánya neve kezdettől fogva mindig ugyanaz volt. Gárdonyi Albert